Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)

Csikány Tamás: Csikány Ferenc, a gyöngyösi nemzetőrség parancsnokának segédtisztje, honvédszázados

Ezen fegyveres testület volt hivatva megőrizni az ország belső rendjét, valamint biztosítani az új közjogi és közigazgatási rend bevezetését. A főváros mellett a vidéki városokban is hamarosan megkezdődött a szervező munka, kezdetben a polgárőrség létszámának növelésével, majd a szükséges törvények megalkotása után, önálló testületek felállításával. A nemzetőrök soraiba kezdetben csak olyan polgárokat vettek fel, akiknek legalább fél jobbágy telke, vagy hasonló értékű ingatlana volt, illetve évi 100 forint tiszta jövedelemmel rendelkeztek. Gyöngyösön március végén határozták el, hogy felállítják a nemzetőrséget, melynek létszáma néhány nap alatt elérte a 600 főt.

4 Az ekkor jórészt saját fegyverrel rendelkező nemzetőrök számára alapvető kiképzést, a szervezésben is aktívan résztvevő Csikány Ferenc irányította. A nemzetőrség parancsnoka Brezovay Imre volt, mellette Csikány segédtisztként dolgozott. Csikány április 4-én egy felterjesztést küldött a kormányhoz, amelyben kérte, hogy eddigi tevékenységét figyelembe véve hivatalosan is erősítsék meg ebben a tevékenységében. E levelére azonban nem érkezett válasz, mint ahogy a városi választmány felterjesztésére sem, annak ellenére, hogy a város ajánlásokat is beszerzett, mégpedig Brezovaytól és Németh Jánostól. Közben folyt a gyöngyösi nemzetőrség szervezése, szervezeti kereteinek kialakítása. Az április elején meglévő 612 főt fegyverzetük alapján négy osztályba sorolták. Az első egy vadászosztály volt, vadászfegyverekkel felszerelve, a második az „attila-dolmányos" osztály, mely kardokkal rendelkezett, a harmadik osztály főleg fokosokkal volt felfegyverezve, ezt „rövid reklis" osztálynak nevezték. A negyedik pedig a lándzsás osztály volt.

5 A nemzetőrség fő feladatának a város rendjének a védelmét tekintették, ennek érdekében állandó őrséget teljesítettek. A szolgálat mellett kiképzés is folyt. A testület katonai jellegét erősítette, hogy május 21-én ünnepélyes keretek között felszentelték a zászlójukat is, melyet a gyöngyösi hölgyek varrtak, Vahot Sándorné vezetésével.

6 A városban egyébként nagy szeretettel vették körül a nemzetőröket, gyűjtöttek számukra, csákókat szereztek be és egyéb módon igyekeztek segíteni működésüket. A megyében három nemzetőr zászlóalj állt fel, ezek közül a 2. volt a gyöngyösi. Időközben azonban az országban megváltozott a helyzet. A márciusban még realitásnak látszó békés átmenet az idő múlásával egyre inkább elérhetetlenebbé vált. A veszély egyelőre nem Bécsből fenyegetett, hanem a nemzetiségek lakta területeken. Különösen igaz volt ez a Délvidéken, ahol a szerb felkelőket, külső támogatás is segítette. E fegyveres lázadás kiszélesedésével szemben a magyar kormány csak kevés erőt tudott felmutatni. Mindössze a cs.kir. hadsereg Magyarországon állomásozó csapatai voltak alkalmazhatók, melyek a magyar hadügyminiszter irányítása alatt álltak. E csapatok csekély létszáma mellett azonban különösen vezetőik - megbízhatatlanoknak is bizonyultak. A hadsereg létszámát ezért a törvényi feltételek hiánya ellenére is növelni kellett. Ennek érdekében adta ki felhívását a minisztertanács május 15-én a 10 000 főből álló „rendes nemzetőrség" felállítására. Ez tíz zászlóaljat és egy lovas tüzér üteget jelentett, melybe az önként jelentkezőket három évi időtartamra fogadták fel. 4 URBÁN Aladár 1973. 26-27. 5 Magyar Országos Levéltár (MÓL) Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány iratai. 1848: 305., közli URBÁN Aladár 1973.44. 6 DEZSÉRI BACHÓ László 1939 6.