Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)
Csikány Tamás: Csikány Ferenc, a gyöngyösi nemzetőrség parancsnokának segédtisztje, honvédszázados
Ezen önkéntes zászlóaljakba a gyöngyösi nemzetőrök közül is jelentkezett 130 fő, de közülük alig húsz felelt meg - elsősorban a testmagassági - követelményeknek. 7 A kormány és az Országos Nemzetőri Haditanács által irányított központi szervezés mellett, helyi szinten is tovább folyt a nemzetőrség tevékenységének javítása. Június elején - a nemzetőri törvénynek megfelelően - megtörtént a tisztek megválasztása. 8 A gyöngyösi nemzetőrök élére a lemondott Brezovay helyett Okolicsányi József főhadnagyot választották meg. Mindezen változások azonban már Csikány Ferencet alig érintették, ugyanis őt június 21-től a 6. „rendes nemzetőri" zászlóaljhoz hadnaggyá nevezték ki. 9 A zászlóalj szervezése június 3-án kezdődött Veszprémben. A toborzást a cs. kir. 19. (Schwarzenberg) gyalogezred „hadfogó" helyei segítették és ezen ezredtől nevezték ki a parancsnokot is, Szabó Zsigmond százados személyében. Az újonnan összeállított tisztikarnak a zászlóalj felállítása során sok nehézséggel kellett megküzdenie. A keretek kialakítása, az okmányok kidolgozása, a felszerelés, a fegyverzet, a ruházat beszerzése, az elhelyezés megoldása mellett, azonnal meg kellett kezdeni a kiképzést is. A szükséges létszámot a székesfehérvári toborzóhely közreműködésével sikerült biztosítani. 10 A tisztek beosztását nem ismerjük, így Csikányét sem. Nyilván a zászlóalj hat századának valamelyikében szolgált. A zászlóalj július 28-án hagyta el Veszprémet, megkezdve fárasztó menetét a Délvidék felé. Augusztus 3-án érkeztek meg Szegedre, ahol másnap megtartották zászlószentelési ünnepségüket. Innen 5-én hajóval szállították a zászlóaljat Obecsére, a délvidéki magyar haderő táborába. E haderő parancsnoka Philipp Bechtold altábornagy volt, akinek rendelkezésére három dandár állt. A jobbszárnyi Verbászon, a közép Obecsén, a balszárnyi pedig Nagybecskereken állomásozott. A 6. zászlóaljat a jobbszárnyi dandárhoz osztották be, melynek parancsnoka Carl Wollnhofer vezérőrnagy volt. A magyar csapatok e táborokból igyekeztek felvenni a harcot a szerb felkelőkkel, ami azonban rendívül nehéznek bizonyult. A szerbek településeiket sáncokkal erősítették meg, védelmüket megszervezték és ezekből kiindulva - rendszerint szekereken - meglepetésszerűen rontottak magyar falvakra. Innen indultak a szemben álló fél megtámadására is és ide vonultak vissza harc után. A legfontosabb szerb táborok a következők voltak: bácskai részen a római sáncok Goszpodnice központtal, Szenttamás és a Titeli-fennsík. A Tiszától keletre Periasz, Alibunár és Pancsova. A szerbek legfontosabb megerődített tábora Szenttamás volt. Ennek elfoglalásával már július közepén próbálkoztak a magyar csapatok, de a vállalkozás kudarccal végződött. Augusztus 19-én egy újabb kísérletre került sor, de ezúttal sem jártak nagyobb sikerrel. Ebben már részt vett a 6. zászlóalj is bár meglehetősen passzív szerepet játszott. Egyszer ugyan parancsot kaptak rohamra az ún. Péterváradi-hídfő ellen de innen visszarendelték őket. így nem volt más feladatuk, mint az ellenséges lövegek tüzének kiállása, ami azonban talán még több fegyelmet kívánt. A sikertelen kísérlet után a zászlóalj Okéren táborozott, egy osztályával állandó előőrsi szolgálatot teljesítve a Szenttamás felöli Szireg-pusztán. A felek között szinte folyamatos volt a kisebb-nagyobb összetűzés. Ezek közül említésre érdemes az augusztus 26-i, amikor Csikány Ferenc is kiemelkedő helytállásról tett tanúbizonyságot. 7 DEZSÉRI BACHÓ László 1939 11. 8 TÖRVÉNYCZIKKELYEK 1848. XXII 9.§ 49. 9 KÖZLÖNY 1848. 13. 10 SZÁLKAI Gergely 1889. A zászlóalj történetének legrészletesebb feldolgozása alapján.
