Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)

Hermann Róbert: Poeltenberg Ernő, a szabadságharc tábornoka

nem kapott, a cs. kir. tüzérség heves tüzében átkelt a Tárnán, lerombolta a hidakat, kiürítet­te Al- és Feldebrőt, majd visszavonult Kerecsend felé. A cs. kir. csapatok megszállták az er­dőt, de a Tárnán nem keltek át, s nem szállták meg a két községet sem. így - noha Poelten­berg távozása miatt a magyar arcvonalban jókora rés keletkezett - a cs. kir hadvezetés nem használta ki ezt a komoly előnyt. Kerecsendről - Poeltenberg távollétében - Zámbelly La­jos küldött jelentést a VII. hadtest parancsnokságának az aznapi ütközetről, s lőszerutánpót­lást kért. 53 Az éjszaka folyamán Poeltenberg ugyanis személyesen egy huszárjárőr élén visszalovagolt Kápolnára. Itt az időközben megérkezett Dembinski altábornagytól azt az utasítást kapta, hogy hadosztályával térjen vissza Al- és Feldebrőre. Ezt meg is történt, s az ezredes másnap reggel ismét Al- és Feldebrőnél állomásozott. 54 Február 27-én Dembinski tudatta Görgeivel, hogy utasította Klapkát, foglalja vissza a siroki szorost, s hogy Poeltenberget a segítségére küldte. Egyben felszólította Görgeit, ve­'gye át a vezérletet Verpelétnél, s akadályozza meg az ellenséges erők egyesülését. Görgei emlékirata szerint ezt többek között azzal indokolta, hogy „a két ezredes nem fér meg egy­mással". Görgei szerint ez csak Klapkára és Poeltenbergre vonatkozhatott, „de Klapka had­testparancsnok volt, Poeltenberg pedig csak hadosztályparancsnok, rangban is ifjabb, ráadá­sul tökéletesen hiányzott belőle az önhittség, amely indokolhatta volna, hogy a jobbszárny parancsnokságát Klapkától elvitassa". 55 A csata február 27-én Poeltenberg állásától északra és délre folytatódott. A cs. kir. fővezér célja Kápolna elfoglalása, ezáltal a magyar arcvonal átszakítása és a magyar jobbszárny fel­morzsolása volt. Ekkor ugyanis már tudta, hogy Schlik elfoglalta a siroki szorost, s hadtesté­vel Verpelét, a magyar jobbszárny legszélső állása felé tart. Verpelét megtartása Klapka felada­ta volt, aki ehhez egyetlen hadosztállyal rendelkezett. Amikor Dembinski érzékelte a Klapkát fenyegető veszélyt, segítségére küldte Poeltenberg hadosztályát is. Poeltenberg azonban csak délelőtt 10 óra után érkezett meg Verpelét elé, amikor a község már Schlik birtokába került. Schlik még így is túlerőben volt. Poeltenberg azonban éppen időben érkezett ahhoz, hogy Schlik vérteseit huszárságának harcbavetésével visszaverje. A rohamban különösen a Sándor­huszárok tüntették ki magukat. Klapka e siker után megpróbálta visszavenni a községet, de si­kertelenül. Ekkor érkezett a helyszínre Görgei. A Klapka hadtestéhez tartozó Dessewffy­hadosztály és Poeltenberg hadosztálya délután 2-3 óráig feltartóztatta Schlik hadtestét a Verpeléttől keletre fekvő magaslatokon. Ekkor azonban kénytelen volt Kerecsend felé vissza­vonulni, ha nem akarta azt kockáztatni, hogy a Kápolnán, Kálón és Tófalun át előretörő elvág­ja visszavonulási útját. Poeltenberg fényesen oldotta meg feladatát, s délután 4—5 óra között érte el a Kápolna és Kerecsend közötti állást, ahol az egész visszavonuló sereg összpontosult. 56 Annak ellenére, hogy időközben Guyon és Kmety hadosztályai is megérkeztek Kerecsend környékére, Dembinski nem szándékozott folytatni a csatát, hanem elrendelte a visszavonu­lást Makiáron át Mezőkövesdre. Az utóvéd szerepét a Kmety-hadosztály vette át. Február 28­án a cs. kir. sereg egyik előremerészkedő dandára itt érte utol a magyar sereget, Kmety lovas­sága azonban sikeresen visszaverte támadását. A Poeltenberg-hadosztály is csatarendbe állt, s már-már úgy látszott, a magyar sereg újabb támadásba kezd, amikor Dembinski megtiltot­ta az előnyomulást. Március l-jén pedig újabb visszavonulást rendelt el. 57 53 MOL Görgey-lt. Iktatóköny. No. 576. 54 BORÚS József, 1975. 234-236, 238. 55 MOL Görgey-lt. Iktatóköny. No. 586, GÖRGEY Artúr, 1988. II 370-372. 56 GÖRGEY Artúr, 1988. I. k. 375-384. BORÚS József, 1975. 262-269, 274-278. 57 BORÚS József, 1975. 279-287.

Next

/
Thumbnails
Contents