Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)
Hermann Róbert: Poeltenberg Ernő, a szabadságharc tábornoka
Edelényben áll. Másnap, 20-án Dembinski arra utasította Piller (Poeltenberg) és Aulich hadosztályait, hogy még 20-án érjék el Sajószentpétert. Mind Poeltenberg, mind Aulich eleget tett az utasításnak, s ezt jelentették Görgeinek. 49 Dembinski azonban február 21-én - noha 10.000 főt vonultathatott fel Schlikkel szemben - elmulasztotta megtámadni az ellenséget, sőt, még csak nem is üldözte a Pétervására felé visszavonuló cs. kir. hadtestet. 50 A Poeltenberg vezette hadosztály Miskolcon, Mezőkeresztesen és Mezőkövesden át Makiárra vonult, s itt állomásozott február 25-én. 51 Időközben Windisch-Grätz tábornagy is támadó fellépésre határozta el magát. A támadás célja kettős volt. Fel akarta venni a kapcsolatot Schlik hadtestével, s meg akarta előzni a hírek szerint Mezőkövesd környékén összpontosuló magyar sereg támadását. A támadásra összesen kb. 30.000 embert és 165 löveget mozgósított. A magyar fél ereje kb. 43.000 főt és 150 löveget tett ki. A két hadsereg tüzérsége közül a cs. kir. volt az erősebb, de ezt a hátrányt a közel másfélszeres magyar létszámfölény kiegyenlíthette. Megvolt tehát az esély arra, hogy a magyar sereg győzelmi esélyekkel szálljon szembe a cs. kir. támadással. Ennek azonban volt egy feltétele: az erő összevonása. Dembinski pedig éppen ezt mulasztotta el. Amikor február 26-án a Tárna vonalán, Kompoltnál a két sereg hirtelen összetalálkozott, a három magyar hadtest 23 dandárjából összesen 7 tartózkodott a csatatéren. Megfelelő intézkedések esetén azonban aznap estére vagy másnapra további 13 dandár a helyszínre érkezhetett. így a magyar sereg kb. 35-36.000 főt és 135 löveget összpontosíthatott a csatatéren. Poeltenberg hadosztálya azt az utasítást kapta, hogy 26-án reggel Makiárról Kerecsenden át Feldebrőre vonuljon. A hadosztály kora reggel indult el. „Útközben mindig körünkben volt látható a daliás termetű, erőteljes, fiatal törzstiszt: Poeltenbergnek vidám jóságos arca - írja visszaemlékezéseiben Bulla Gyula, ekkor az első besztercei honvédzászlóalj őrmestere. - Fekete paripáján, fején lapostetejű huszársipkájával hol elől, hol hátrább lovagolt katonái mellett. Valamennyien szerettük őt, tisztek és legények egyaránt. Együtt szenvedtük át a háborúnak minden viszontagságát; naponként láthattuk, miként félti a szegény baka életét, egészségét s viseli szívén összes katonái jóllétét. A veszélyes helyzetek alkalmával nyilvánuló lélekjelenléte, s ilyenkor tanúsított hidegvérű magaviselete által mindig bámulatra ragadott bennünket". 52 A hadosztály déli 12 óra tájban vonult be Feldebrőre, s itt rövid pihenőt tartott. A nyugalomnak a délután 2 óra körül a kompolti erdő irányából felhangzó ágyúszó vetett véget. A községben tartózkodott Klapka György ezredes, az I. hadtest parancsnoka is, aki azt a tanácsot adta Poeltenbergnek, hogy azonnal nyomuljon előre. Poeltenberg rohamlépésben indította meg csapatait, s átkelt a Tárnán. Kb. 3700 főnyi, 16 löveggel rendelkező hadosztálya kezdetben a Colloredo vezérőrnagy vezette dandárral keveredett harcba az aldebrői erdőben. A hullámzó harcban eleinte egyik fél sem tudta kierőszakolni a döntést, ám Colloredo újabb és újabb erősítéseket kapott, s a küzdelem végén már 38 gyalogosszázadot (közte az elitalakulatnak számító 10 gránátos századot) és 45 löveget vethetett harcba. így Poeltenberg kénytelen volt kiüríteni az erdőt, s miután Kápolna felé kiküldött járőreitől semmilyen hírt 49 MOL Görgey-lt. Iktatóköny. No. 549., 554, 556. 50 BORÚS József, 1975. 139-140. 51 Poeltenberg 1849. február 13. utáni ténykedésére ld. Scharich (Sarich) János: Die Division Poeltenberg vom 13-ten Feber bis 14. März 1849. Beiträge zum Operations Journal des 7-te Armeekorps. MOL Görgeydt. b/21/b. fasc. 52 BULLA György - ZÁMBELLY Lajos 1894. 7-8.
