Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)

Hermann Róbert: Poeltenberg Ernő, a szabadságharc tábornoka

1 i Poeltenberg alkatáról abból a viseleti jegyzékből (Conduite Liste) juthatunk értékes adatokhoz, amelyet ebben az évben állítottak ki róla. Eszerint egészségi állapota jó, kedélyállapota derűs és vidám. Számos természetes adottsággal bír, beszél németül és franciául, magyarul keveset. Magatartása a polgári személyekkel szemben illedelmes, az ezredben baráti, alárendeltjeivel jó és közkedvelt. Jellemzi az igyekezet és a szorgalom. Jó vendéglátó, de nem iszákos, nem kártyás, nem adósságcsináló és nem civakodó. A szolgálatban beválik. Jó a gyakorlatozásban, a fölszerelésben, nagyon jó és eredményes a belovaglásban. Nagyon jó lovas és jó lóismerő.

7 Poeltenberg személyes tulajdonságairól Heinrich von Lewitschnigg lovag jellemrajzai őriztek meg néhány vonást. Eszerint kitűnő lovas volt és a tornászat minden ágában járatos. „A bécsi úszóiskolában a legjobb úszók és műugrók közt tartották számon. Az ugródeszkáról minden szaltót, bukfencet és csukafejest hajlékonyan és eleganciával hajtott végre. A vízben kötekedőén, kihívóan viselkedett és boldog volt, ha valaki búvárúszásban a fölajánlott párbajra végül kiállt". Lewitschnigg szerint Poeltenberg kitűnő bajtárs hírében állott, s csak egyvalamit nem tudott elviselni: a hangos orrfújást. „Ilyen alkalmakkor - esti iszogatás közben - komikus haraggal kiáltott fel az asztala mellől: ne trombitáljatok ilyen fennhangon, urak! Egész nap mást sem hallok a táborban, torkig vagyok a trombitával".

8 Az út Magyarországra A 4. huszárezred 1848-as története egy előléptetéssel vette kezdetét. Jacob von Parrot ezredest, az ezred parancsnokát az uralkodó január 2-án vezérőrnaggyá nevezte ki, s helyette január 28-án Apponyi Károly alezredest léptette elő ezredessé, s nevezte ki az alakulat parancsnokává. Ferdinand Karger főszázadost ekkor nevezték ki őrnaggyá. Ezzel Poeltenberg reményei is megnövekedtek, hiszen immár ő lett az ezred rangban legidősebb kapitánya.

9 A március 13-i bécsi forradalom kitörésekor az ezred három, Bécsben állomásozó osztályát a josefstadti lovassági laktanyában riasztották, majd a Glacis-ra vezényelték a rend fenntartására és a katonai intézetek megóvására.

10 A Sándor-huszárezred tisztjei is tanúi lehettek a magyar országgyűlési küldöttség 1848. március 15-i Bécsbe érkezésének, s bizonyára értesültek Batthyány Lajos március 17-i miniszterelnöki megbízatásáról. Nem tudjuk, hogy a Sándor-huszárok körében a magyarországi változások, a Batthyány-kormány kinevezése, az áprilisi törvények szentesítése milyen hatást tettek. Bízvást állíthatjuk, hogy különösebb lelkesedést nem keltettek. Legalább is erre mutat az, ahogy a tisztikar a Magyarországra vezénylés gondolatát fogadta. Batthyány miniszterelnök fontosnak tartotta, hogy a Magyarországon állomásozó, nem magyarországi kiegészítésű alakulatokat minél előbb kicseréljék a külföldön állomásozó magyar ezredekre. Esterházy Pál május 7-én kérte az uralkodótól a 9. (Miklós) és a 12. (Nádor) huszárezredek, illetve egy gyalogezred hazavezénylését. Az uralkodó ebbe május 12-én bele is egyezett, s a döntésről Esterházy másnap értesítette a kormányt. A kormány május 16-án megsürgette a hazavezénylést, ám mind ebben, mind egyéb számításaiban alaposan megzavarta a május 15-i bécsi forradalom, aminek következtében az uralkodó Tirolba, Innsbruckba távozott.

11 7 DOMAHIDY Miklós, 1985., Melléklet. 8 LEVITSCHN1GG, Heinrich, 1850. I. k. 103., 105. Idézi DOMAHIDY Miklós, 1985. 180-181. 9 AMON VON TREUENFEST, Gustav, 1903. 484-485. 10 Uo. 485. 11 Kriegsarchiv, Wien. Alte Feldakten Krieg in Ungarn, 1848-1849. Karton 1966. Akten der Insurgenten-Armee. 1848-5-7., HL 1848-49. l/129a., KLÖM XII 243.