Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)

Hermann Róbert: Poeltenberg Ernő, a szabadságharc tábornoka

Július elején az ezred tisztikara már értesült arról, hogy az alakulatot Magyarországra akarják vezényelni. Egy július közepén Kossuth Lajos pénzügyminiszterhez eljuttatott jelentés szerint a hírre Apponyi ezredes és Adolf Czekelius von Rosenfeld főhadnagy, ezredsegédtiszt, magánbeszélgetés közben kijelentették, hogy ők a horvátok ellen nem harcolnának. Erre Bárczay János kapitány kijelentette, „hogy ez esetben kötelességének tartaná őket összevagdalni". Apponyi és társa erre úgy nyilatkozott: mindent elkövetnek, hogy az ezred ne kerüljön Magyarországra. Néhány nap múlva az a hír terjedt el a legénység körében, hogy az ezredet Itáliába fogják rendelni. A mutatkozó „legnagyobb dühösség" miatt az ezred magyar tisztjei azzal nyugtatták a legénységet, hogy meg fogják tudni a magyar minisztérium rendeletét. Kossuth az ügy kivizsgálását kérte Mészáros Lázár hadügyminisztertől.

12 A 4. huszárezred augusztus elején kapott parancsot, hogy vonuljon Szenttamásra. Amikor a parancs megérkezett az alakulathoz, Poeltenberg ezredesével, Apponyi Károllyal felkereste Latour osztrák hadügyminisztert, s kérte, hogy helyezzék át valamelyik Itáliában harcoló alakulathoz. Közölte, hogy noha ő a rangban legidősebb százados, hajlandó minden előléptetésről lemondani (azaz rangban legfiatalabb századosként szolgálni), de Latour nem volt hajlandó az áthelyezésre. Poeltenberg még két alkalommal járt a hadügyminiszternél, de eredménytelenül. Latour csak azt ajánlotta neki, próbálkozzon meg cserélni valamelyik magyarországi szolgálatra hajlandó tiszttel.

13 Poeltenberg megpróbálkozott a cserével is, részben Friedrich Zedfwitz alezredesnek, a budai főhadparancsnokság adlátusának segítségével, részben magánúton. Augusztus l-jén Bécsből írt Kászonyi Józsefnek, akiről úgy tudta, hogy magyar ezredbe akar kerülni. (Kászonyi korábban egy könnyűlovasezredben szolgált.) „Bizonyára belátod - írta -, hogy egy német számára nem a mostani a legkellemesebb pillanat a magyar kormányt szolgálni, s ezért személyemre nézve elhatároztam, hogy a magyar ezredben előttem álló fényes kilátásokat akár veszteséggel is egy másikra cserélem". Rangban ő a legidősebb az ezredben. Az alezredest balesete miatt valószínűleg néhány hónapon belül nyugalmazzák. Más kilátások még jelentősebbek - utalt az ezred tisztikarának a magyar szolgálattól való ódzkodására. „Négy-öt hónapon belül őrnagy lehetsz" - kapacitálta Kászonyit. „Ha ezt az ajánlatot elfogadod, ezrededben, ahogy látom, a 2. leszek, kilátások nélkül, de akarok és kell is veszítenem, hogy e pillanatban cserélhessek". Ha Kászonyi elfogadja a cserét, beszéljen erről Mészáros Lázár hadügyminiszterrel, mert az osztrák hadügyminisztérium részéről nem lesz akadály. A részletekről majd később megállapodnak. Akár Bécsben is megoldhatják a felszerelések cseréjét. Ha azonban Kászonyi nem kívánja hasznát venni Poeltenberg ajánlatának, elvárja tőle, hogy sorai kettőjük között maradnak. Poeltenbergnek azonban nem volt szerencséje az ajánlatával. Kászonyit még június 25-én kinevezték az 1. (Császár) huszárezred őrnagyává, s Poeltenberg levelének már hetek óta a délvidéki hadszíntéren harcolt a szerb fölkelők ellen.

14 Az ezredtörzs és az 1. őrnagyi osztály augusztus 13-án, az alezredesi osztály 16-án, a 2. őrnagyi osztály 25-én indult el Bécsből Magyarországra. Az indulás előtt Apponyi ezredes szabadságra ment, s több más tiszt is szabadságot kért vagy beteget jelentett, hogy ne kelljen magyar szolgálatba állnia.

15 12 KLÖM XII 453—454., 581. 13 Poeltenberg 1849. aug. 26-i vallomása. Közli KATONA Tamás, 1979. II 128-129. 14 A levelet tévesen Görgei Artúrhoz írottként közli WALDAPFEL Eszter, 1965. IV k. 482—483. A levél azonban Kászonyi József hagyatékából került Görgey-levéltárba, s csak a levéltári átrendezések következtében került a Görgeihez írott levelek közé. Kászonyira Id. BONA Gábor, 1987. 193. 15 MOLHMAlt. 1848:9868. A4, huszárezred rangfokozata, 1848. nov. 30.— Az ezred egyik tizedese is hátramaradt Bécsben, s augusztus második felében Jellacic részére toborzott. Pulszky Ferenc levele Kossuth Lajoshoz, 1848. aug. 19. KLÖM XII 749.