Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)

Zakar Péter: „A honszeretet szent tüzétől áthatva siettek vitéz seregeink zászlói alá..." - Honvéd lelkészek 1848^19-ben

Amerikába elvileg azért utazott vissza, hogy ott egyháza számára adományokat gyűjtsön. Valójában inkább egy magyar szélhámostól, Kelemen Attilától zsarolt ki több ezer dollárt, aki katonaorvosnak adta ki magát. Ezt követően visszatért korábbi állomáshelyére. Egészségtelen életmódja azonban megbosszulta magát. Ekkoriban a mértéktelen alkoholfogyasztáson túlmenően már kábítószerélvező is volt. Koós Ferenc röviddel halála előtt találkozott e rendkívüli szélhámossal: „Dudás János ev[angélikus] ref[ormátus] tábori pap, Konstantinápolyból látogatott volt át Bukarestbe 1860 nyarán. A »Hunniá«-ban ismerkedtem meg e termetes, élete delén lévő férfiúval. Feltűnt azonnal gondolatainak minden összefüggés nélküli kifejezése, szórakozottsága, mit eleintén az út fáradalmainak tulajdonítottam. Szembeszökő volt ezenkívül rendkívüli étvágya. Az italhoz is ugyancsak nekilátott. Ezután valami nyolc nappal hallottam, hogy az utcán megőrült, elfogták, s az őrültek házába (balamuk) vitték, de ott szerencséjére hamar el is halt."

47 A megtorlásnak volt egy kevésbé látványos, ámde annál hatékonyabb módja. Ennek lényege a szabadságharcban részt vett lelkészek alacsony javadalmazású plébániákon káplánként történő alkalmazása (reformátusok esetében a politikai hatóságok egyenesen megtagadták ilyen lelkészek beiktatásának engedélyezését egy gyülekezet lelkészi posztjára). Sass Károlyt például politikai okoknál fogva Szoboszlai Pap István tiszántúli református szuperintendens 1850-ben megfosztotta margitai lelkészi állásától.

48 így a szabadságharc lelkészei karrier tekintetében pályatársaikkal összehasonlítva jelentős hátrányba kerültek. Ebben a tekintetben először az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején, majd a hatvanas évek második felében történt változás, ami a korabeli magyarországi egyházi élet politikai befolyásoltságára utal. Főpapi méltóságra csak egy, a szabadságharcban tábori lelkészi állást vállaló klerikus emelkedhetett. Mihálovics [Munkácsi] Józsefet, a forradalmi kormány tábori lelkészi osztályának egykori tanácsosát 1870-ben címzetes püspökké, majd néhány hónappal később zágrábi érsekké nevezték ki.

49 A többség nem futott be ilyen fényes karriert, de a honvédegyletekbe az egykori tábori lelkészek is jelentős számban léptek be. Az Arad városi és megyei honvédegylet tagja volt Magyari Alajos, Kornis József és Horváth Kálmán. A Belső-Szolnok megyei tagok között volt Benkő Pál, Bereg megyében Ecsedi Károly, Bihar megyében Gaál Imre, Kapy Bódog és Sass Károly, Budapesten Józef Miodonyszky és Mely Károly, valamint Tóth Xaver Ferenc, Gyöngyösön Pap Melkizedek. A Hunyad-Zaránd megyei és Szászváros és széki [sic!] honvédegylet tagságát gyarapította Dáné István, a kalocsait Horváth Ignác, a kecskemétit Erdősi Imre, a Közép-Szolnok érmelléki egyletet Vankay Lázár, a Rikánbelőli honvédegyletet Bardocz János, Finta István, Szabó János és Vitályos György, a Szabolcs megyeit Harsányi Sámuel és Támár Imre, a Temes megyeit Petkó György, az Ugocsa megyeit Buzáth Linus, a Veszprém megyeit Stettner Ignác.

50 A honvédegyleti tagság névsorának felidézése után némi hiányérzet támadhat az olvasóban, hiszen az egykori budapesti radikális papság vezéralakjai hiányoznak a névsorból. 47 A 46. sz. jegyzet anyaga mellett: TL 1894. december 1. 204. 48 TRENK R 2552/10. MOL D 4 50. cs. B 16. tétel. 49 KOVÁTS Sándor 1908.369. 50 MI KÁR Zsigmond 1869. 7.o, 14.o., 15. o, 20,o, 36.o, 38.o, 47.o, 53.o, 55.o, 56.o, 61.o., 79.o, 85.o, 92.0, lOO.o, 106.O, 189.0.