Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)

Zakar Péter: „A honszeretet szent tüzétől áthatva siettek vitéz seregeink zászlói alá..." - Honvéd lelkészek 1848^19-ben

Ezen haditörvényszékek vizsgálati anyagainak áttekintéséből kiderül, hogy a vádlottak rendszerint a véghezvitt cselekmények tagadásával kíséreltek meg sorsukon könnyíteni. Ez a stratégia nagyobb részt sikeres is volt, feltéve, ha szolgálati helyükön nem tartózkodtak olyan személyek, akik terhelő vallomást tehettek volna ellenük. így sikerült kibújnia a felelősségre vonás alól Pap Melkizedeknek is. Ot az osztrák hatóságok a világosi fegyverletétel után letartóztatták, majd a pesti cs. kir. hadbíróságon vizsgálatot folytattak ellene. 1849. szeptember 15-én került sor kihallgatására. O azzal mentegette magát, hogy már régóta szeretett volna tábori lelkészként szolgálni. Hangsúlyozta, hogy tábori lelkészi szolgálata során nem politizált és nem sértette meg a törvényes uralkodó [I. Ferenc József] érdekeit. Terhelő bizonyítékok hiányában 1849. december 11-én több társával egyetemben szabadlábra helyezték.

43 Súlyosabb ítéletek azokra vártak, akik politikailag exponált szerepet játszottak és így felségsértő beszédeiket az újságokon keresztül a hadsereg rendőri osztálya a hadbíróság elé tárhatta. A vizsgálatok elsősorban az esetleges felségsértések feltárására irányultak, hiszen ennek bizonyítása automatikusan halálos ítéletet vont maga után. A számos halálraítélt többsége végül is kegyelmet kapott, két egykori tábori lelkészen, Gonzeczky Jánoson, majd a Makk - May féle összeesküvésben szerepet vállaló Gasparich Kiliten azonban végrehajtották a halálos ítéletet. Ugyanakkor jelentős számban ítéltek egykori honvéd lelkészeket súlyos börtönbüntetésre. Kovrik Artúr és Scwendtner Mihály római katolikus lelkészek például csak az 1857. május 9-én kibocsátott amnesztiarendelet következtében hagyhatták el börtönüket. A megtorlás legfontosabb célját, a szabadságharcban részt vettek megfenyítése által az „anarchia" elnyomását nem érte el. A börtönökből kiszabaduló lelkészek ismét a rendszer ellenzékéhez csatlakoztak.

44 A tábori lelkészek egy kisebb csoportja, helyesen mérve fel a megtorlás várható mértékét, az emigrációt választotta. Ez a megoldás a halálos ítéletnél kétségkívül kecsegtetőbbnek tűnt, de néhány hetes távollét rá kellett hogy döbbentse ezeket a lelkészeket helyzetük reménytelenségére. Többségük latinos műveltsége az adott befogadó országban nem volt alkalmas kenyérkereső foglalkozás űzésére. Mivel a hazai világi-, és egyházi hatóságok meg tudták akadályozni kinti törvényes elhelyezkedésüket, ezért egzisztenciális nehézségeikkel egyenes arányban nőtt a csábítás, hogy vagy hagyjanak fel egyházi hivatásuk gyakorlásával, vagy térjenek át valamilyen biztosabb jövőt nyújtó felekezetbe. Részben ez a magyarázata az emigráns lelkészek között előforduló viszonylag nagy számú aposztáziának, illetve lelki és szellemi összeomlásnak.

45 Tipikus példaként idézhetjük fel Dudás János sorsát. O a kényszerű törökországi tartózkodás után Londonban anglikán prédikátorrá vált, majd az USA-ba távozott. Amerikában a lancasteri gyülekezetben alkalmazták, ezt a gyülekezetet azonban „garázda magaviselete miatt" el kellett hagynia. A krími-háború alatt, majd azt követően is egészen 1858 tavaszáig Törökországban tanyázott, ahol a konstantinápolyi magyarok református (!) lelkészeként tevékenykedett. Az italt már ekkor sem vetette meg, és Klapkát is megkárosította.

46 43 HL Absz ir. Pesti cs. kir. hadbíróság 1849-2/164. 44 HERMANN Egyed 1932. 39-41, 72-73, 102-103. 45 ZAKAR 1996/1. 374-379. CSORBA László 1992. 443-444. 46 ZAKAR 1996/2. 93-97.