Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)

Zakar Péter: „A honszeretet szent tüzétől áthatva siettek vitéz seregeink zászlói alá..." - Honvéd lelkészek 1848^19-ben

Horváth Ignác, Kornis József, Kovrik Artúr és Liebhart Lukács. A katolikus lelkészeket, beleértve a fegyveres szolgálatot nem vállalókat is, a szabadságharc után a rögtönítélő bíróságok mellett az egyházi hatóságok is — irregularitas címén - eljárásnak vetették alá.

39 Korábban már rámutattunk, hogy a tábori lelkészi állásra pályázók jelentős része liberális, sőt radikális politikai elveket vallott, s ezek a lelkészek az adott egyház illetve felekezet belső szerkezetének demokratikus átalakítását is sürgették. Prámer Alajos kassai szentszéki jegyző, a szabadságharcban a VII. hadtest tábori lelkésze egyenesen a káptalanok eltörlését és „a kor igényinek megfelelő" presbiteri tanácsok létesítését javasolta. A nemzeti ügy melletti határozott kiálláson túlmenően Schwendtner Mihály katolikus pap 1848. december 21-én a Nemzetiben publikált programadó cikkében az egyházi kormányzatnak „a lehető legtágasb képviseletre" történő alapozását sürgette.

40 Más képet mutat a magyar hadsereg tábori lelkészeinek katonai fegyelme. A cs. kir. hadsereggel szemben a honvédségben a hadlelkészek számára nem rendszeresítettek külön kitüntetést, de a magukat kitüntetők fizetésemelést, illetve katonai rendjelet kaphattak tevékenységük elismeréséül. Összességében a lelkészi kar katonai fegyelme példamutató volt, hiszen csak egy-két kivételes esetet tudunk, amikor egy hadlelkész engedély nélkül elhagyta állomáshelyét, vagy valamilyen más fegyelmi vétséget követett el. Erre a szilárd fegyelemre a tábori lelkészek - már említett - politikai szerepe miatt is szükség volt. A hadlelkészek, akik Mednyánszky Cézár tábori főpap szerint „...nem haszonvágyból, hanem a honszeretet szent tüzétől áthatva siettek vitéz seregeink zászlói alá", a hadsereg morális, erkölcsi tartásának jelentős tényezői voltak.

41 A tábori lelkészek többsége a szabadságharc leverését követően nem hagyta el Magyarországot, így a megtorlás rájuk is kiterjedt. Haynau rendeletei szerint mindenkit, aki az októberi manifesztumok kihirdetését (Magyarországon: 1848. okt. 8, Erdélyben: 1848. okt. 18.) követően „a magyar pártütéssel" kapcsolatos „bűntetteket" követett el, azt haditörvényszék elé kellett állítani. Haynau fentebb már idézett, 1849. július l-jén kelt proklamációjából különösen az alábbi részeket kell kiemelnünk. Rögtönítélő eljárásnak kell alávetni azt, aki „... a népet lázadásra csábítja, ... a pártütő kormánytól vagy az általa kinevezett biztosoktól még parancsot elfogad, vagy annak engedelmeskedik, ...a hozzája bocsátott proklamációit vagy egyéb rendeléseit a cs. kir. hatóságoknak, melyeket közhírré tenni hivatalos állásánál fogva köteles kihirdetni, elmulasztja, vagy azokat elsikkasztja, ... a népfelkelést a cs. kir. ausztriai vagy cs. orosz seregek ellen felhívja, rendezi, vagy vezérli...". A rendkívüli haditörvényszékeket Haynau arra utasította, hogy több „bűntett" fennforgása esetén a főbűntettkivizsgálására szorítkozzanak. A bíróságok így elsősorban lelkészek esetén a felségsértő beszédek illetve cselekmények után kutattak, amelyek halálos büntetést vontak maguk után.

42 39 Beke Miksa: HHStA Außenministerium Informationsbüro 1854 BM 5553. Biro Sándor: BONA Gábor 1988. 121.0. Buday Károly: MOL H 75 1849:5435. Gasparich Kilit: BONA Gábor 1983. 347.0, NÓVÁK Mihály 1906. 333.0. Halászi György: MOL H75 1849:23891. Horváth Ignác: MOL H 75 1849:15739. Kornis József: N 1848. október 22. 557.0. Kovrik Artúr: MOL H 75 1849:16149. MEDNYÁNSZKY Cézár 1858. 38.0. Liebhart Lukács: MOL H 75 1849:21625. Schwendtner Mihály: HL Absz. ir. Pesti cs. kir. hadbíróság 1852-7/65. 40 PRÁMER Alajos 1848. 1-40. N 1848. december 21. 752. [helyesen:756.] 41 Közlöny 2. (1849) július 17. 559. 42 Manifestumok 1849. I. k. 96-98, Il.k. 98-108. HERMANN Róbert 1995. 124-132.