Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)
Zakar Péter: „A honszeretet szent tüzétől áthatva siettek vitéz seregeink zászlói alá..." - Honvéd lelkészek 1848^19-ben
A cs. kir hadseregben a XVI - XVIII században a miséket összekötötték a legénység felszerelésének az ellenőrzésével is. A tábori miséknek ez a szemle - jellege a XIX században, a magyar hadseregben is megfigyelhető, a felszerelés bizonyos részét azonban a legénység ekkor már nem vette magához. Amikor 1849. május 7-én a II. hadtestnél tábori istentiszteletet tartottak, akkor ahhoz a legénység „...borjú és fegyver nélkül, töltéstáskával és szuronnyal, az altisztek pedig borjú nélkül, fegyverrel" álltak ki. 19 A szentségek kiszolgáltatásáról, az egyházi szertartások elvégzéséről a hadlelkészeknek minden hó végével jelentést kellett tenniük elöljáróiknak. Sok probléma volt a házasságkötésekkel, amelyek a katonai szolgálatra is közvetlen hatásuk volt. A cs. kir. hadsereghez hasonlóan a honvédzászlóaljak tisztikarának is csak egyhatod részét engedték házasodni. A magyar hadseregben történő házassághoz katonai és egyházi engedélyre volt szükség. Főtiszteknek a hadügyminisztérium, ennél alacsonyabb rangú katonáknak az illetékes ezred-, vagy zászlóaljparancsnokság adhatott házasodási engedélyt. A tiszteket a cs. kir. hadseregben meghonosodott szabályokhoz hasonlóan házassági óvadék letételére kötelezték, ennek hiányában a leendő feleségeket lemondatták a nyugdíjra támasztott igényükről. A gyakorlatban azonban a magyarországi lelkészek, tekintet nélkül vallásfelekezetekre, a honvéd tiszteket minden hadügyminiszteri és tábori lelkészi engedelem nélkül eskették meg. Hiába adott ki Horváth Mihály vallás-, és közoktatásügyi miniszter a visszaélések meggátlása érdekében 1849. június 24-én rendeletet, a törvényes gyakorlatot már nem sikerült helyre állítani. 20 Szomorú kötelessége volt a hadlelkészeknek a temetések lebonyolítása. Ennek lefolyása a harctéri körülményektől függött. Az elhunytat többnyire csak röviden búcsúztatta a tábori lelkész, s az egész szertartás gyorsan lezajlott. Lubik Imre, a 38. zászlóalj katonája feljegyzéseiben így összegezte benyomásait a temesvári táborban: „A temetés folyt minden nap, mert az ágyúzás folytonosan működött. Négyszögű nagy gödör fogadta be udvariasan halottainkat, beszélvén azok fölött minden exordium [bevezetés] nélkül a derék regimentspater." 21 A korábban már említett Pap Melkizedek például 1849. június 1 l-e és június 23-a között négy személynek adta meg a végtisztességet. 1849. június 11-én temette el Unicsovics Julianna 26. zászlóaljbeli markotányosnőt az ürményi köztemetőben, majd két nappal később ugyanott Aufleger Albert 1. huszárezredben szabót. Mindketten kolerában hunytak el. 1849. június 20-án temette el Czifra Ádám közvitézt a bâtai-, majd három nappal később Farkas Imre őrmestert a mocsonoki köztemetőben. Utóbbi két személy is az 1. huszárezred állományába tartozott, Czifra lőtt seb következtében halt meg, Farkas pedig a kolerának esett áldozatul. 22 A magyar hadsereg tábori lelkészeinek kötelességük volt a legénység erkölcsi és morális tartására is ügyelni. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy prédikációikban erősítették a legénység azon meggyőződését, hogy a honvédség igazságos ügyért harcol, minden adandó alkalommal elemezték és magyarázták az adott politikai helyzetet. Magyari Alajos, az V. hadtest tábori főlelkésze 1849. április 22-én, az újaradi mezőn felállított aradi ostromsereg húsvéti szentmiséjén jelentette be a függetlenségi nyilatkozat megszületésének a tényét: „Testvéreim! Nem szükséges, hogy hazánk állapotát terjedelmesen fejtegessem, a napi események kútforrásait ismeritek jól. 19 HERMANN Róbert 1992. 233. 20 URBÁN Aladár 1973. 306. MOL H 92 1848:981, 1848: 1981. MOL H 75 1849:8488, 1849:10637, 1849:14078, 1849:17065. Horváth rendelete: Közlöny 2. (1849) június 26. 525. 21 GÖBEL Henrik - TELLÉRY Gyula 1908. 72. 22 Pap Melkizedek - HM hadlelkészi osztály. Bátorkeszi, 1849. július 8. Mellékletben az 1. huszárezred halotti jegyzőkönyvének kivonata. MOL H 86 Ld.
