Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)

Zakar Péter: „A honszeretet szent tüzétől áthatva siettek vitéz seregeink zászlói alá..." - Honvéd lelkészek 1848^19-ben

Az embereket bizonyos ideig járomban lehet tartani, de az emberi kebelből az érzetet kiirtani lehetetlen. Alkotmányunk mellett, a királynak sem szabad bennünket elnyomni. Túl vagyunk azon az időn, amelyben még azt hittük, hogy a koronás fők jogában áll népeiket vaskarral kormányozni. így történt ez, ez év ápril 14-én, mely nap a magyar történelemben örökre nevezetes leend. E napon gyűltek egybe a magyar nemzet képviselői s elhatározták, hogy Magyarország szabad, független és önálló."

23 Felhívták híveik figyelmét a tábori lelkészek az elöljárók iránti engedelmesség megtartásának fontosságára is. Ezek a beszédek a politikai helyzet változásának megfelelően egyre radikálisabbak lettek. Simon Ferenc, a VII. hadtest tábori lelkésze 1849. június 3-án a budaörsi búcsúban már arról prédikált, hogy „...Kossuth a mi védszellemünk, benne kell bíznunk, nem pedig az istentelen dinasztiában [sic!] és császárban, aki az országot le akarja igázni..."

24 E prédikációk nem mentesek a nemzeti elfogultságoktól sem. Az ellenségre - többnyire - mint vad csordára utaltak, amely nem tiszteli a tulajdont (Gasparich Kilit), amely csak zsoldjáért harcol (Biro Sándor). A szerbek egyenesen „korcs gyalázatos árulók" (Eperjesy Ferenc), az „éjszaki szörnyeteg" [az orosz] azért jön, hogy leigázzon és rabbá tegye a hazát (Mihály Lőrinc).

25 A szentbeszédek tanúsága szerint a rabló, pusztító ellenséggel szemben a magyar békés és dolgos nép. Kovrik Artúr békésszentandrási segédlelkész 1849. május 6-án állomáshelyén, tábori lelkészi szolgálatának megkezdése előtt, a kétfejű sasra utalva kijelentette: „... nem falja föl ezután e kétfejű, de tán százgyomrú állat a magyarnak, az anyagi jólét, s általában a fölvirágzás sokszoros előnyeivel bíró véres verejtékű szerzeményeit, mert e telhetetlen begyü szárnyast, miután kevesellte azt, mit neki háztartásul ajánlott... oda utasította, hol szolga népek dögtestei hevernek csillapíthatlan éhének tápul ajánlkozók." Mint mondta, Isten rendelt „...Kossuth Lajos szolgádban Mózest nékünk, ő általa vezetsz a szolgaság földjéről az ígéret dús Kánaánjába...", majd miután már többször megátkozta az uralkodót, rátért a magyarokra is. „S hogy ne lehessen örvendenie kitöltött bosszújának bús omladványain, tudja meg [t.i. I. Ferenc József- Z. P.], hogy épül már romjaiból e hon, s hol baglyok huhogták rá az utálat gúnydalait, ott már a méhfürge magyar épít, kerít, veteményez, szánt, vet, és gazdag kalászokat aratand nemsoká."

26 E prédikációk értékelésénél figyelembe kell vennünk, hogy a szerb és román felkelők kíméletlenül pusztították a polgári lakosságot is, s adandó alkalommal a magyarok sem mulasztották el a visszatorlást. Az ellenség pusztításainak felidézése a csapatok és a lakosság elkötelezettségének, harci moráljának megerősítését szolgálta. Ugyanakkor e sztereotípiák hozzájárultak a nemzeti előítéletek megerősödéséhez és ellentétben álltak a keresztény univerzalizmussal is. Ugyancsak kötelességük volt a hadlelkészeknek csatatéren jelen lenni, a katonákat rövid, alkalomhoz illő beszédekkel buzdítani, a megingott egységeket a tisztekkel együtt rendezni. Mivel fegyvert nem viselhettek, harctéri szolgálatuk nem kis bátorságot igényelt. E téren különösen kitüntették magukat a honvédség tábori főlelkészei, Mednyánszky Cézár, Gasparich 23 LAKATOS Ottó 1881. I.k. 190-191. 24 HLAbsz. ir. Pesti cs. kir. hadbíróság 1852-7/66. 501. fol. 25 Gasparich: KH 1. (1848) december 3. 585. EPERJESY Ferenc 1848. 214-217.BIRO Sándor 1849/2. 18-21.Mihály Lőrinc: Közlöny 2. (1849) július 14. 556.0. 26 KOVRIK Artúr 1849. 1-16. Ezen szentbeszéd felkutatásáért dr. Horváth Gyulánénak, az OSZK munkatársának ezúton is szeretnék köszönetet mondani.