Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)
Hajagos József: Dessewffy Arisztid, a vesztes ütközetek bajnoka
hónapokban veszélytelen, békebeli szolgálatot teljesítettek. A hadtestben eluralkodó fegyelmezetlenség köszönhető Dembihskinek is, akiről Lázár Vilmos a következőket jegyezte le naplójában: „...azon sejtelemre kellett jönnöm, hogy Dembinski mélyen tekint a kancsó fenekére, legalább szenvedélyes modora ezt gyaníttatá velem, vagy éppen agyában nem volt minden rendén. E tulajdona a parancsnoksága alatti hadra mindenesetre csak kárt hozhatott... " 70 Az északi hadsereg élén történt június 18-i parancsnokváltás egybeesett az oroszok Paszkievics tábornagy vezette főerejének támadásával. Wysocki a parancsnokság átvétele után a hadügyminisztériumnak írott levelében haderejét kevésnek tartotta az oroszok feltartóztatására. Az óriási túlerő elől a dandáronként szétaprózott IX. hadtest kénytelen volt visszavonulni. A hadtest tevékenységéről Dessewffy június 25-én Forróról tett jelentést a hadügyminisztériumnak. Ebben beszámolt az ellenség erejéről, a visszavonulásról és a túlerő ellen vívott június 23-i lemesányi ütközetről, amelyben 93 halottat veszített a hadtest. Az oroszok élcsapatát fel tudták tartóztatni, de a Tarcza mentén elfoglalt állásukat így sem vélték tarthatónak és másnap visszavonultak Forróra, ahol egy napig táboroztak, „ miáltal a minden oldalról támadó kozákok elleni terhes előőrsi szolgálat által megfáradt sereg" megpihenhetett. Kitért a fegyelmi helyzetre is: „A fegyelem legszorosabb kezelése tekintetében szigorú rendeleteket adtam ki, melyek fenntartására felügyelendek, reménylem, hogy ezen igyekezetem a legjobb eredményre fog vezetni. " 71 Forróról a IX. hadtest június 26-án Miskolcra vonult vissza. Ez ellentétes volt a kormány szándékával. Június 26-án a kormány elfogadta Görgei haditervét, amelynek lényege az volt, hogy a főhadsereget és az ahhoz vonható erőket Komáromnál összpontosítják Haynau legyőzése érdekében. A többi hadszíntéren lévő alakulatoknak a velük szembenálló ellenséges erőket kellett feltartóztatniuk, hogy időt nyerjenek a főhadsereg számára. A legnehezebb feladat ezen a téren a IX. hadtestre hárult, amelyről Görgei június 25-én tájékoztatta Wysockit. Kossuth azon sürgetésére, hogy „ ismételd parancsodat, hogy csak ütközve vonuljanak vissza, s nem csatázatlanul", Görgei újabb parancsot küldött Wysockinak feladatairól. 72 A közel 110.000 fős orosz hadsereg ellenében a Görgei által kiadott utasítások feltartóztató jellegű ütközetekre és az ellenség elleni tüntetésekre megvalósíthatatlanok voltak. Az utasítás kiadásakor azonban sem Görgei, de Wysocki és Dessewffy sem voltak tisztában az orosz főhadsereg erejével. Wysockitól és Dessewffytől küldött jelentések június 25-én 34.000, 26-án 50.000, 27-én 60.000, 28-án pedig 62.000 főre becsülték az oroszok létszámát. Ezek a létszámok így is túlnyomóak voltak a IX. hadtesthez képest, de a valóságtól még messze elmaradtak. Az elképzelhető, hogy egy jól felszerelt, kiváló harcértékű 10.000 fős hadtest a Kárpátok kedvező terepi adottságainak a kihasználásával valóban képes lett volna lassítani az orosz előrenyomulást, ha az csak 50-60.000 fős. Tízszeres túlerőt azonban ilyen feltételek mellett sem lehetett volna feltartóztatni tüntető felvonulásokkal és kisebb csatározásokkal. Ilyen erőviszonyok mellett a nagy tömegű támadót csak az utánpótlási nehézségek képesek feltartóztatni. Az ebből adódó megtorpanás azonban csak a Kárpátokból kiérve Miskolcnál következett be. így az oroszok előrenyomulása feltartóztathatatlanul gyorsnak tűnt lassúságuk ellenére is. A hadtestre kiszabott feladatok nehézségéről - utólag mondhatjuk lehetetlenségéről Wysocki tudósította a hadügyminisztériumot is. Június 26-án Görgei előző napi parancsára a következőket válaszolta Miskolcról: „Az én hadtestem, mely részben még nincs is jól 70 HL 1848/49 34/105, KATONA Tamás 1979: 176-168. o. 71 KLÖM XV 327. d„ HL 1848/49 34/482. 72 KLÖM XV 341/c. d, HAJAGOS József 1988: 25. o.
