Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)
Hajagos József: Dessewffy Arisztid, a vesztes ütközetek bajnoka
A hadtest felállítására és parancsnokának kinevezésére sajátos körülmények között került sor. A Felvidék középső és keleti részén található kis létszámú, szétszórtan elhelyezkedő csapatok parancsnoka április közepétől Dembinski altábornagy volt, aki május 24-én lemondott beosztásáról. Lemondásának az volt az oka, hogy a kormány megtiltotta számára a Galíciába tervezett betörést. Dembinski lemondását a kormány május 31-én elfogadta és Wysocki tábornokot nevezték ki helyére az északi hadsereg parancsnokává. Wysocki hadseregparancsnoki kinevezésével helyreállt a rangidősség, mivel őt 1849. május 7-én léptették elő tábornokká. Hadsereg- és hadtestparancsnok kinevezésével, melyeknek hatásköre az alárendelt csapatok azonossága miatt szinte teljesen megegyezett, sajátos kettős parancsnokság jött létre - a hadseregnek csak erős túlzással nevezhető - északi hadsereg élén. Jobban mondva csak jött volna létre, mert noha Dembinski lemondott, a parancsnokságot vonako.dott átadni Wysockinak. Dessewffyt is csak a szervezési és felszerelési feladatokba engedte belefolyni, a hadműveletekbe nem. Kossuth többszöri felszólítására is csak június 18-án adta át a parancsnokságot Wysockinak. A hadseregparancsnoki beosztásban történt változáskor a FX. hadtest alárendeltségébe már csak a közvetlenül a Duklai-szoros előtt elhelyezkedő csapatok tartoztak. A Kazinczyhadosztályt, miután jelentős távolságra helyezkedett el a hadtest többi részétől, szervezetileg önállósították. AIX. hadtestbe tartozó alakulatok különböző helyekről lettek a Felvidékre vezényelve, illetve újonnan szervezettek voltak. A 13. hz Görgei hadtestében részt vett a téli hadjáratban, a tavasziban pedig a tiszafüredi átkelőt őrizte. A 16. hz (4 század) Nagyvárad helyőrségét képezte, állományába osztották be a 20. hz Munkácsról kikülönített századát is. A 35. hz 1848 őszén és telén Perczel Mór hadtestébe tartozott, márciusban vezényelték Északkelet-Magyarországra. A 43. hz a téli hadjárat során a felső-tiszai hadtest állományába tartozott, de annyira leharcolódott, hogy újjászervezés céljából márciusban kivonták a hadtestből. A 69. hz (5 század) tavasszal alakult Máramarosban. A 89. hz (4 század) az aradi ostromseregbe tartozó 36. és 68. hz-ak 2-2 századából alakult április végén. Az 1. vadászezred 6 tavasszal megszervezett százada is a hadtesthez tartozott. Lovasságát újonnan alakult századok - az 5. Reuss-, a 17. Bocskai-huszárezred 3-3 százada - képezték, amelyhez júniusban még l-l századot vezényeltek a 12. Nádor- és a 17. Bocskai-huszárezredből. A 27 ágyúból álló tüzérségnek is zömmel újonc volt a kezelőszemélyzete. A hadtest alárendeltségébe tartozott a már említett lengyel légió is. Ezeket a különböző hadszínterekről összevont lengyel alakulatokat 1849 tavaszán elsősorban lengyel hadifoglyokból egészítették ki, de sok volt közöttük a szlovák is. A hadtest alakulataival szorosan együttműködtek a Szemere javaslatára megszervezett megyei védseregek is. Az alig 8.000 fős hadtest 4 gyenge dandárra volt felosztva, amelyeket Jerzy Bulharyn ezredes, Tadeusz Idzikowski, Jászwitz Ferenc és Lázár Vilmos őrnagyok vezényeltek. 69 A felsoroltakból kitűnik, hogy a hadtest zömét újoncok és olyan alakulatok alkották, amelyek kevés harci tapasztalattal rendelkeztek. Harcértékük a kiképzetlenség és a hiányos felszerelés miatt alacsony volt. További problémaként jelentkeztek a hadtesten belüli belviszályok, a fegyelmezetlenség, a gyakori dezertálás, a skorbut és a kolera. Dessewffy június 16-án arról tett jelentést, hogy a 69. hz-ból megbízhatatlanságuk miatt kénytelen volt leszerelni 250 ruszin újoncot, s helyettük magyarokat kért. Probléma mutatkozott a tisztek körében is. Sokan közülük semmilyen katonai tapasztalattal nem rendelkeztek, mivel a korábbi 69 BONA Gábor 1987: és 1988:, KEDVES Gyula 1992: 52-61. o, KATONA Tamás 1979: I. k. 157-168. o. (Lázár Vilmos naplója).
