Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)

Hajagos József: Dessewffy Arisztid, a vesztes ütközetek bajnoka

Április 7-én Gödöllőn Kossuth jelenlétében új haditervet fogadtak el a hadtestparancsnokok. Ennek lényege az volt, hogy a II. hadtest - alárendeltségében a Szolnokról idevonult Asbóth-hadosztállyal - és a VII. hadtest Pest ellen tüntető támadásokat hajtanak végre, míg az I. és III. hadtestek Vácon át a Garam felé indulnak, hogy északról felmentsék az ostromlott Komáromot. Az I. és a III. hadtestet követnie kellett a VII. hadtestnek is úgy, hogy fenntartsa az összeköttetést a Pest előtt maradt erőkkel. Április 9-én megváltozott Dessewffy beosztása az I. hadtesten belül. O vette át a megbetegedett Máriássy János alezredes hadosztályát, noha az aznap Csornádról kelt hadrendi beosztásban továbbra is a lovasdandár parancsnokaként szerepel. A hadosztályba Dipold Antal alezredes dandára (6., 26., 52. hz, 1 század utász és egy hatfontos lovasüteg), valamint Bobich János alezredes dandára (28., 44., 47. hz és egy hatfontos lovasüteg) tartozott. Összesen 4.938 gyalogos, 224 tüzér és 16 löveg. Azonban úgy tűnik, hogy a hadosztály adminisztratív irányításán kívül, továbbra is ő vezényelte a hadtest dandárokba be nem osztott lovasságát.

63 Vácot a közel 7.000 fős Ramberg-hadosztály tartotta megszállva, amelynek parancsnokságát ideiglenesen Götz vezérőrnagy látta el. Április 10-én Damjanich azt a parancsot kapta, hogy támadja meg Vácot és az ellenséges hadosztályt lehetőleg Balassagyarmat irányába szorítsa vissza. Damjanich a vett utasítástól eltérően úgy döntött, hogy bekeríti az ellenséget. A Dessewffy-hadosztály Bobich-dandárját Radon és Kosdon át a Vácról a Duna mentén északra vezető út elvágására rendelte ki. A dandár azonban Rád környékén eltévedt. Ennek okozója Bobich alezredes, aki 2 század Császár-huszárral és hatfontos ütegével előrement, s miután magával vitte a kalauzt, gyalogsága Pénz felé tévedt. Damjanich több órás ágyúzás után megunta a Bobich-dandár feltűnésére való várakozást és a III. hadtesttel arctámadást hajtott végre Vác ellen. Szívós küzdelem után kiszorította az ellenséget a városból. Az ellenség nagy veszteséggel, de akadály nélkül vonult vissza Verőce felé. Eletét vesztette az ütközetben Christian Götz vezérőrnagy is. A váci ütközetben az I. hadtestnek alárendelt szerep jutott. A Bobich-dandár kivételével a hadtest alakulatai tartalékként a III. hadtest jobbszárnya mögött foglaltak állást. Kársa Ferenc kései visszaemlékezései szerint az ágyúharcban részt vett a Dipold-dandár Lapinski- és az I. hadtest egy másik ütege is. A Váctól délre folyó Gombás-patak hídjánál, amely mentén Götz utóvédje szívós ellenállást fejtett ki a III. hadtest csapatai ellen, a Dipold-dandár képezte a tartalékot. A harmadik roham megtörte a császáriak ellenállását és a magyarok benyomultak a városba. A város keleti irányú megkerülésében Kársa szerint részt vettek a Dipold-dandár zászlóaljai és a város északi kijáratánál megadásra kényszerítettek két század ellenséges gyalogságot. (A Kársa által említett otocsáci-határőrök azonban nem szerepelnek a Ramberg-hadosztály hadrendjében.) Dessewffy részvételéről nem szólnak a források, noha április 18-án a váci csatában tanúsított magatartásáért tüntették ki a katonai érdemrend III. osztályával. Ez feltehetően korábbi érdemeinek az elismerése, mert rajta kívül más tisztjeit is kitüntették az I. hadtestnek.

64 Április 11-én az I. hadtest Rétságra, 12-én Nagyorosziba, 13-án Ipolyságra, 14-én Füzesgyarmatra, 15-én Alsó- és Felsőfegyvernekre, 16-án Kis- és Nagyszecsére vonult. A Garamhoz kijutott I., III. és VII. hadtesteknek a folyón hidat kellett verniük. Legkorábban az I. hadtest hídja készült el Kálnánál. Április 17-én és 18-án a hadtest átvonult a Garam jobb 63 HL 1848/49 20/537. 64 RUBINT Dezső 1925: 70-90. o, GÖRGEY Artúr 1988: II k. 19-26. o„ KÁRSA Ferenc 1993: 166-168. o, HERMANN Róbert 1992: 155-156. o., KÖZLÖNY 1849. április 22.