Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)
Hajagos József: Dessewffy Arisztid, a vesztes ütközetek bajnoka
mögöttük jövő, felfejlődni szintén nem tudó Sulcz- és Zákó-dandárokat is. A válságos pillanatban a horvátok ellen Klapka az 1. Császár-huszárezredet vetette be. Az ellenséges tüzérség és a báni huszárok elől azonban ők is meghátráltak, legázolva a hátráló honvédeket, s cserben hagyva a tüzérséget. Hét ágyút birtokukba is ejtettek a horvátok. így gyakorlatilag az I. hadtest teljes vereséget szenvedett Jelacic utóvédjétől. Dessewffyt Klapkához és a többi dandárparancsnokhoz hasonlóan felelősség terheli a tápióbicskei könnyelműségért. Nem ellenőrizték a Nagykátán szerzett hír valódiságát és elhanyagolták a felderítést. Az általánossá váló megfutamodásban viszont Dessewffy egyike volt azon keveseknek, akik kísérletet tettek a csapatok rendezésére, s a visszavonulás fedezésére. Huszárok egy összeszedett csoportjával, s Lapinski százados hatfontos ütegével mindaddig feltartóztatta a horvátokat, míg a hadtest alakulatai rendetlen sorokban át nem vonultak a Tápió hídján, s míg ellentámadásra fel nem sorakozott az időben megérkező Wysocki-hadosztály a III. hadtestből. Ennek alakulatai azután feltartóztathatatlan rohammal kiverték a horvátokat Tápióbicskéből. Ezzel az ütközet a magyarok javára dőlt el, de kénytelenek voltak feltárni erőiket. Szerencsére Jelacic „győzelmi jelentésétől" Windisch-Grätz nem sokkal lett okosabb a magyarok szándékai felől. 61 A tápióbicskei ütközet után a magyarok tovább folytatták előrenyomulásukat Gödöllő felé. Az élen továbbra is az I. hadtest haladt. Április 6-án az Isaszegtől délre fekvő Királyerdőben Jelacic katonáiba ütköztek. A császáriakat kiszorították az erdőből, s az élen haladó Zákó-dandár benyomult Isaszegre. A horvátok végül azonban kiszorították, s a megfutamodó dandár magával rántotta az őt követő Bobich-dandárt is. A tőlük balra felvonuló Sulcz alezredes dandárjával ugyan megállította a faluból kitámadó ellenséges csapatokat, de támadásra nem futotta erejéből. (A Dipold-dandárt Klapka Pécelen át Kerepesre indította, hogy elvágja az ellenség visszavonulási útját, így az nem vett részt az ütközetben.) Az I. hadtesttől jobbra, a Királyerdőben felfejlődő Damjanich Klapka támogatására rendelte a Kiss Pál alezredes vezette dandárt. Klapka azonban megismétlődni látta a tápióbicskei megfutamodást és elrendelte hadtestének a visszavonulást, magára hagyva ezzel a továbbra is kitartó III. hadtestet. A csatatérre szerencsére időben megérkező Görgei véget vetett a visszavonulásnak. Felszólítására Klapka rendezte alakulatait és ismét visszavezette őket a csatatérre. Délután öt óra tájban Klapka és Aulich csatatérre szintén megérkező alakulatai szuronyrohammal elfoglalták Isaszeget, majd birtokukba vették a Rákos-patak jobb partján lévő magaslatokat is. Ezalatt a III. hadtest sikerrel védték meg állásaikat a Királyerdőben az ütközetbe beavatkozó Schlik ellen. Végül a császáriak kénytelenek voltak visszavonulni Pest irányába, amelyet a kikülönített Dipold-dandár nem tudott megakadályozni. így, bár a magyarok győztek, a hadművelet eredeti célját, Windisch-Grätz csapatainak északra szorítását, s a fővárosok felmentését nem sikerült elérniük. 62 Dessewffy tevékenységéről a források, visszaemlékezések nem tesznek említést az ütközet leírásakor. A Coburg-huszárokon kívül, nem tesznek említést a dandárjába tartozó Császár- és Lehel-huszárokról sem. Ez betudható annak is, hogy lovassági harcra az I. hadtest támadási sávja alkalmatlan volt. A lovasság jelentős része szétosztva feltehetően az ágyúk fedezetét látta el. 61 KATONA Tamás 1979: I. k. 137-143. o. (Gr. Leiningen-Westerburg Károly naplója), KÁRSA Ferenc 1993: 155-164. o, HERMANN Róbert 1992: 153-155. o. 62 GÖRGEY Artúr 1988: I. k. 454-466. o, KLAPKA György 1986: 210-216. o, GÖRGEY István 1885: II k. 104-110. o, KÁRSA Ferenc 1993: 164-166. o, HERMANN Róbert 1992: 155. o.
