Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)
Hajagos József: Dessewffy Arisztid, a vesztes ütközetek bajnoka
Dessewffy beosztása is. Vetter megszüntette az I. és II. hadtestek hadosztályokra való felosztását, s létrehozott Máriássy János alezredes parancsnoksága alatt egy tartalék hadosztályt, illetve Nagysándor József ezredes parancsnoksága alatt a három hadtest lovasságából egy külön lovas hadosztályt. Dessewffy a lovashadosztály 1. dandárának a parancsnoka lett, amelybe a 8. Coburg-huszárezred 5 százada, a 14. Lehel-huszárezred 3 százada és egy hatfontos lovasüteg tartozott. Valójában ez egy ezrednyi erőnek felelt meg. Hasonló erejűek voltak a Pikéty Ágoston és a Kászonyi József ezredesek által vezényelt dandárok is. Úgy tűnik azonban, hogy ez a lovashadosztály csak papíron létezett, annak ellenére, hogy március 26-án a Pikéty- és a Dessewffy- lovasdandároknak is adtak ki menetparancsot. Az előbbit Poroszlóra, míg az utóbbit Kömlőre rendelték. Egy március végi, valószínűleg március 29-i elhelyezési terv az egész I. hadtestet (Driquet-, Dipold-, Sulcz-dandár, lovasdandár) Poroszlón tünteti fel. A lovas dandár az 1. Császár-huszárezred 8 és a 8. Coburg-huszárezred 5 századából állt. Tehát a Dessewffy külön lovasdandárába beosztott Coburg-huszárok az I. hadtest kötelékében szerepelnek. Dessewffy ennek az I. hadtestben szereplő lovas dandárnak látta el a parancsnokságát március végétől. 59 Győzelemről győzelemre Március 30-án az I. hadtest dandárai Besenyőtelekre, Dormándra és Füzesabonyra, március 31-én Kálra, Kompoltra és Kápolnára vonultak. A lovasság helységenként szét volt osztva. Április 1-én az I. hadtest alakulatai Detket, Ugrat, Ludast és Kerecsendet érték el. Április 2-án Jászárokszállásra és Miskére, április 3-án pedig Jászberénybe vonultak. Itt feloszlatták Máriássy János tartalékhadosztályát, amelynek Zákó-dandára az I., míg Buttlerdandára a II. hadtestbe lett beosztva. Az I. hadtest ezzel a változtatással ismét két hadosztályra (Máriássy-, Kazinczy-) és egy lovas dandárra (Dessewffy-) lett felosztva. 60 A hadtest menetei az új haditervhez kapcsolódtak. Ennek értelmében a VII. hadtestnek Hatvannál - a főerő látszatát keltve - le kellett kötnie Windisch-Grätz haderejének zömét, míg az I., II. és III. hadtestek az oldalába és hátába kerülnek. A terv sikere egyrészt azon múlott, hogy a VII. hadtest meg tudja-e téveszteni a császáriakat, másrészt pedig azon, hogy a megkerülő hadtesteknek sikerül-e rejtve maradniuk. Az első feltételnek az április 2-án kivívott hatvani győzelemmel megfelelt a VII. hadtest. A második feltételnél azonban problémák jelentkeztek. Az április 4.i tápióbicskei ütközet ugyanis felfedte a megkerülő magyar haderő nagyságát. A megkerülést végrehajtó magyar főerők élén az I. hadtest haladt. Április 4-én Klapka Nagykátán arról értesült, hogy az észak felé visszahúzódó Jelacic előző nap Tápióbicskén tartózkodott, de csapatai már elvonultak onnan a málhás szekerek egy részének kivételével. A hírből kiindulva az elővédet képező Dipold-dandár kellő elővigyázat nélkül hatolt be a faluba. Ott azonban nem prédára váró poggyászszekerek, hanem rejtett állásban lévő horvát határőrök sortüze fogadta őket. A falut a császáriak még nem ürítették ki teljesen, ott tartózkodott a Jelacic hátvédjét képező Rastic-dandár és a Sternberg-lovasdandár egyes alakulatai. A faluba behatolt két magyar zászlóalj, a 6. és az 52. hz súlyos veszteségeket szenvedve hátrálni kényszerült. Az elővédet követő Bobich-dandár alakulatai nem tudtak időben harci alakzatba fejlődni, és a faluból kitámadó horvátok által meglepve ők is rendetlen menekülésben kerestek menedéket. A megfútamodásban magukkal rántották a 59 HL 1848/49 18/332, 18/438, 19/400. 60 HL 1848/48 19/136, 19/307, 20/85.
