Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)

Hajagos József: Dessewffy Arisztid, a vesztes ütközetek bajnoka

felújították Poeltenberg megérkező huszárai (4 század a 4. Sándor-huszárezredből), akik ol­dalról támadták meg a vérteseket, s hátrálásra kényszerítették őket. Dessewffy ezalatt ren­dezte hadosztályának megbomlott zászlóaljait, s ismét szuronyrohamra vezette őket a falu ellen, együttműködve Poeltenberg 14. hz-ával. Verpelét visszavétele azonban nem sikerült, a császáriak ismét kiszorították őket. A visszavetett zászlóaljak megbomlott sorokban vonul­tak vissza a falutól keletre emelkedő magaslatra. A parancsnokságot időközben átvevő Görgei Dessewffynek azt adta parancsba, hogy mindaddig tartsa a magaslatot, míg a magyar haderő centruma be nem fejezi visszavonulá­sát Kápolnáról Kerecsendre. Dessewffy a magaslaton ismét rendbeszedte szétszéledt zász­lóaljait. Azokra bátorítólag hatott, hogy jól irányzott ágyúlövésekkel elkergették a tőlük keletre feltűnő ellenséges lovasságot. Dessewffy ezek után a 34. és 43. hz-kat a magaslat északi részén kibontakozó Pergen-dandár ellen vezette, s egy darabig sikerrel tartotta fel őket. Miután azonban az ellenségnek sikerült tüzérséget is felvonnia a dombtetőre, meghát­rálásra kényszerítették Dessewffy zászlóaljait, amelyek a magaslatról lehúzódtak a keletre elhelyezkedő völgybe. A teljesen demoralizálódon: alakulatokat Dessewffy már nem tudta újból harcba vezetni, így egyedül tért vissza a magaslatra. A magaslat déli emelkedőjén Görgei 4 tarackkal és két gyenge zászlóaljjal próbálta fel­tartóztatni az ellenséget, hogy időt nyerjen a Poeltenberg-hadosztály visszavonulásához. Zászlóaljai azonban Görgeit is hamar cserbenhagyták, s így a tarackok is kénytelenek vol­tak visszavonulni. Az egyik tarack lemaradt a többitől, mert kilőtték vontató lovainak az egyikét. A közeledő ellenség elől a tüzérek hegynek felfelé tolva igyekeztek megmenteni a tarackot. Dessewffy a magaslatra visszatérve már csak ezt a kis csapatot találta, s maga is beállt a tarackot vonszoló tüzérek közé, amelyet végül is sikerült megmenteni. 56 A két napos ütközetet a magyarok ugyan elvesztették, harci kedvük azonban töretlen ma­radt. Ezt bizonyítja a másnapi, február 28-i mezőkövesdi lovassági összecsapás, amely a magyar huszárok győzelmével zárult. Az alparancsnokok által harcalakzatba rendezett csa­patokat Dembinski azonban nem a császáriak ellen, hanem előnytelen „pihenőszállásokba" rendelte, melyek túlságosan közel estek az ellenség állásaihoz. Klapka hadteste, köztük a Dessewffy-hadosztály, az ellenséghez legközelebb fekvő Egerfarmosra lett rendelve. Még a Sulcz-dandár beérkezése előtt március l-jén több ellenséges dandár megtámadta az Eger­farmoson „pihenő" magyar csapatokat. Az előnytelen terep miatt a csapatait kibontakoztat­ni nem tudó Klapka, tartva az elvágatástól, visszavonult Poroszlóra. Az előző napi havazás­tól és esőzéstől felázott ingoványos úton ez megerőltető erőpróba volt, melynek sikerét csak az ellenséges üldözés elmaradása tette lehetővé. Poroszlóra érve általánossá vált a felső-tiszai hadtest tisztjeinek elkeseredése Dembinski iránt. Megkérdőjelezték hadvezéri képességét, amelyet alátámasztottak a kápolnai ütközet előtti, alatti és utáni intézkedései. Nehezményezték goromba, sértő modorát is. A hangadó Klapka volt, de véleményét egyöntetűen osztották hadosztályparancsnokai is, akiket szintén komoly sérelmek értek Dembinski részéről. Dessewffyre, akivel Klapka leginkább össze­forrt a februári harcok folyamán, a kompolti rajtaütés miatt neheztelt. Máriássy János alez­redesre a péteivásári rajtaütés miatt, s neki tulajdonította azt is, hogy előrenyomulásával előidézte a kápolnai ütközetet. Suez Félix őrnagy elsősorban helytelen intézkedései miatt neheztelt a fővezérre. Március 2-án Klapka azt közölte a csapataival szintén Poroszlóra ér­kező Görgeivel, hogy hadosztályparancsnokai tisztjeik nevében kinyilatkoztatták, miszerint 56 HL 1848/49 15/191, 15/230, 15/270, 16/103, KLAPKA György 1986: 201-209. o, GÖRGEY Artúr 1988: I. k. 371-384. o, GÖRGEY István 1885: I. k. 250-272. o, BORÚS József 1975: 262-278. o.

Next

/
Thumbnails
Contents