Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)
Hajagos József: Török Ignác, a szabadságharc hadmérnök vértanúja (Török Ignác szabadságharc alatti tevékenységéhez kapcsolódó okmánytár)
használtak fel. Ez a felhasználás 14.460 bombából, 4.782 gránátból, 12.509 tömör, nehéz golyóból és 1.587 mázsa lőporból áll. "Az ostromlók legnagyobb sikere ezekben a napokban az alig elkészült dunai hajóhíd egyik tartóhajójának április 12-i elsüllyesztése volt. Ugyanakkor a Duna és a Vág tavaszi áradása a Vág-vonal irányából mentesítette az ostrom alól a védőket. 63 Április 10-én Lenkey János tábornoknak végre sikerült bejutnia a várba, s Török másnap átadta neki a várparancsnokságot, noha az csak a várőrség parancsnokának volt kinevezve. A magyar főhadsereg április 19-i nagysallói győzelme után fél század huszár kíséretében Guyon is átvágta magát az ostromgyűrűn, s 20-án bejutott a várba. Április 22-én a sikert sikerre arató magyar főhadsereg a Zsitva felől felmentette Komáromot, majd miután elkészült az új dunai talphíd, április 26-án délről is felszámolta az ostromgyűrűt. A várparancsnokság átadása után a védelem irányításában Török már nem vett részt. A zsitvai és a dunai talphidak kivitelezése a Thaly őrnagy vezette erődítési igazgatóság irányításával történt, bár az igazi érdem a komáromi molnároké és ácsoké, a vár mérnökkarából pedig Dobner János századosé volt. Guyon megérkezése azzal a kellemetlenséggel járt Török számára, hogy az vizsgálatot kívánt elrendelni ellene az ostrom alatti vélt mulasztásaiért. Megtiltotta számára, hogy elhagyja a várat. Ezt a fogságnak beillő helyzetet Görgei szüntette meg, aki a viszonyokkal megismerkedve menlevelet adott neki a Pestre való távozásra. 64 Röviden értékelnünk kell Török várparancsnoki tevékenységét. Január 7-én kritikus katonai helyzetben vette át Komárom parancsnokságát. Jó képességű mérnök volt, de hiányzott belőle a magasabb parancsnokság ellátásához szükséges erély. Ennek ellenére igyekezett feladatát becsülettel ellátni az OHB és Puky hatáskörét korlátozó intézkedései ellenére is. Ez a folyamatosságot biztosította a vár védelmében. Lemondása könnyen a belső viszályokkal terhelt tisztikar végső pártoskodását, meghasonlását eredményezhette volna. Hibái, mulasztásai ellenére a haditanács, illetve a várvédelmi tanács közreműködésével eredmé.nyesen irányította az erődítményrendszer védelmét, s tette ezt mindaddig, amíg a parancsnokságot átadhatta az OHB által Komáromba küldött Lenkey János tábornoknak. Ez az ország legerősebb pontjának a megtartását jelentette a szabadságharc számára. Nagyjából hasonló körülmények között Friedrich Eder tábornok feladta Eszéket, Csuha Antal pedig hajlandónak mutatkozott Pétervárad feladására. Komáromból Pestre, majd Debrecenbe távozott. Az OHB a hadügyminisztérium mérnökkari főnökének, Gaál Miklós tábornoknak a helyettesévé nevezte ki. Első feladatként a visszafoglalt budai vár erődítményeinek a lebontási tervét kellett elkészítenie. Ennek elkészítése után az Esztergom-Párkány közötti átkelő megerődítésével bízták meg. A Párkány körüli erődítések létesítése már korábban felmerült. Funkciója a komáromi erődrendszer keletről történő biztosítása lett volna. Az erődítési munkálatok nagysága, a védelemhez szükséges csapatok és az idő hiánya miatt 1848 őszén, mint kivitelezhetetlent Mészáros Lázár elvetette. Buda bevétele után azonban lehetségesnek tartották megépítését. Ez összefüggésben volt azzal is, hogy 1849 májusában, júniusában a magyar hadvezetés a Dunántúlt, illetve a Duna mellékét tekintette további hadműveleteinek bázisául. Az erődített hídfő megkönnyítette volna a Dunától északra felvonuló magyar csapatok hadműveleteit is. Török tervei alapján az átkelő és a hozzátartozó erődített tábor védelmére 14 különböző méretű és funkciójú sáncot kellett volna építeni. Állandó őrségét 4.000 fő és 112 ágyú alkotta volna. 63 HL 1848/49 22/378, SZINNYEI József 1887: 85-96, 115-117. o. 64 OL H 2 OHB 1849:6259, GÖRGEY Artúr 1988: II. k. 36. o, SZINNYEI József 1887: 85-96. o, KATONA Tamás 1979: II. k. 132-135. o.
