Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)
Hajagos József: Török Ignác, a szabadságharc hadmérnök vértanúja (Török Ignác szabadságharc alatti tevékenységéhez kapcsolódó okmánytár)
A várparancsnokság a katonai helyzet rosszabbodásáról értesítette az OHB-t is. Jablonczay Ignác százados március 22-én indult el a jelentésekkel Debrecenbe és Március 21-én érkezett Miskolcra. Szemere Bertalan által továbbított jelentését másnap kapta kézhez az Egerben tartózkodó Kossuth. Értesüléseiről még aznap komoran számolt be Görgeinek: „Nagy aggodalommal értesülök, hogy sem Guyon, sem egyike azon tiszteknek, kik 4-5 hét óta pénzzel küldöttek Komáromba, nem tudtak oda bejutni... E szerint Komárom aggaszt. Ha a Commando erélyességében bízhatnék, nyugodt volnék. Mert a várostól tehetne egy-két hónapra kényszerített kölcsönt. De a mostani Commando fejetlenségétől félek. " 60 A hídépítés kapcsán leírtakból kitűnik, hogy a Kossuth által erélytelennek tartott várparancsnokság, ha nem is kényszerítve, de felvette a szükséges kölcsönt a várostól, s szándékától a polgári lakosság nélkülözései sem riasztották vissza. Ezen a téren tehát alaptalanok voltak Kossuth aggodalmai. Az azonban tény, hogy az erőteljesebb ostromra készülő ellenséges csapatok mellett, továbbra a pénzügyi problémák okozták a legnagyobb gondot a védőknek. Mint már korábban írtuk, február 9-i jelentésében Török március közepéig tartotta elegendőnek a rendelkezésre álló pénzalapokat. Az április végéig kért újabb 317.762 Ft azonban nem érkezett meg, miután a pénzzel Komáromba küldött futárok nem tudtak oda bejutni. Ebben a helyzetben kényszermegoldásokra volt szükség. Miután a haditanács futárai a várt időre a szükséges pénzzel nem érkeztek meg, Török február 26-án arra szólította fel Pukyt, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a pénzellátásra. Puky a következő napokban meg is tette a legszükségesebb intézkedéseket. A várban felhalmozott gabonakészletek egy részének komáromi kereskedőknek (Száky Zsigmond, Katona Zsigmond, Csetke Mihály, Feichtmayer János, Münk Sándor, Freystadl Mayer) való eladásából 56.000 Ft bevételre tett szert. Fellner Antal állami gabonaügynökségi igazgatótól a katonai kiadások fedezésére átvette az annál lévő 65.740 Ft-ot. Pár ezer Ft bevételre árverezésekből is szert tettek. Az így nyert pénzekkel szűkösen képesekké váltak a márciusi és az április elejei kiadások fedezésére. Puky azonban, úgy tűnik, nem bízott a várparancsnokság pénzkezelésében, mert arra szólította fel, hogy a pénztáraiban lévő pénzeket helyezze át a sóházhoz. Április 6-án és 8-án előbb 20.005, majd 30.779 Ft 30 kr-t a várparancsnokság át is tett a sóházhoz. Ezek az összegek már egyetlen hónapra sem fedezték volna a kiadásokat. 61 Továbbra is súlyos gondot jelentett az aprópénzek hiánya. Ezen helyi szükségpénzek, vagy másképpen hadipénzek nyomtatásával kívántak segíteni. Ennek megvalósítására létrehozták a Pénzváltás Ügyi Bizottmányt, amelynek tagjai Puky Miklós, Gr. Esterházy Pál alezredes, Thaly Zsigmond őrnagy, Amtmann Jenő polgármester és Katona Zsigmond városi képviselő voltak. Ez április 4-én arról döntött, hogy „apró jegyeket fog kibocsátani tíz ezer pengő forint értékben...A jegyek külső alakja meghatározására Mazur Pál százados Úr kéretik fel... " A 8 krajcáros tervezetét Mazur százados április 6-ra el is készítette, s ennek elfogadása után április 11-én el is kezdték azok nyomtatását a Siegler Antal nyomdatulajdonostól átvett kézisajtón. 62 Az április 5-én és 6-án vett biztató híradások kitartást adtak a további kitartó védelemhez. A császáriak folytatták a várost, a vár és a Csillagerőd lövetését, amelynek hatékonysága azonban nem volt nagy.Erről tanúskodik Augustin altábornagy Weldenhez írt egyik áprilisi jelentése: „Alulírott tegnap este Zitta tábornok első jelentését f hó 16-ról. Sajnálkozását fejezte ki, hogy oly sok lőpor és drága lőszert eddig nagyrészt eredmény nélkül 60 HL 1848/49 19/476, SZEMERE Bertalan 1990: 446. o. 61 OL H 109 Puky 1. d. 145, 2. d. 10, 18, SZINNYEI József 1887: 421. o. 62 SZÉNÁSSY Zoltán 1989: 141-142.0.
