Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)

Hajagos József: Török Ignác, a szabadságharc hadmérnök vértanúja (Török Ignác szabadságharc alatti tevékenységéhez kapcsolódó okmánytár)

Problémát jelentett a város lakóinak és a békelétszám sokszorosát kitevő katonaságnak az együttélése is. A legnagyobb jószándék mellett is gyakoriak voltak a súrlódások. Ezek közé tartozott pl. a polgári személyek katonai hatóságok általi letartóztatása. Erre többször indokolatlanul is sor került. Atrocitások értek olyan magasabb beosztású személyeket is, mint pl. Szathmáry Dániel Komárom vármegyei másodalispán.

29 A súrlódásoknak azonban nem mindig a katonaság volt az okozója. Erre példa a Komáromi Értesítő esete. A lap a szükséges kaució letétele nélkül - a polgármester egy hónapra szóló türelmi engedélyével - január 9-én indult meg Mack József őrnagy szerkesztésével. A szerkesztői tevékenységet Macktól hamarosan Rózsafi (Ruzitska) Mátyás vette át. A lap gyakran olyan cikkeket közölt, amely sértette a várvédelmi szempontokat. Török Ignác már február végén arról érdeklődött, hogy a lap letette-e a szükséges kauciót. Március 19-26 között szüneteltették a lapot, majd pedig március 30-án a várvédelmi bizottmány a „Mit akar az ellenség, mit akarunk mi komáromiak" című cikk miatt betiltotta. (Ezt a későbbiekben egyébként érvénytelenítették.)

30 Lipótvár 1849. február 2-án történt kapitulációjával kedvezőtlenebbé vált Komárom helyzete. Simunich altábornagy Lipótvárt ostromló csapatai csatlakoztak a Komáromot körülzáró császári erőkhöz és ezzel a Vág felől is bezárult az ostromgyűrű. Simunich egyben a körülzároló hadtest parancsnokságát is átvette, amelynek létszáma 14-15.000 főre növekedett. A Duna és a Vág jeges áradata ugyan még március közepéig távol tartotta az ostromlókat, de azok ezt az időt felhasználták a dandárok közötti összeköttetés kiépítésére, s így egymást támogatva eredményesen verték vissza a várőrség kitörési kísérleteit, így február 8-án Érsekújvárnál, február 12-én Ógyallánál, február 14-én, 17-én és 24-én Oszőnynél, valamint február 22-23-án Hetény térségében. Komárom katonai helyzetének rosszabbodását érzékelték a védők is. Egy általános roham elhárítására a vár védművei nem voltak még teljesen felkészítve, s a várőrséget is kevésnek tartották a kiterjedt védelmi vonalak megtartására. Erről január 20-i jelentésében Török tájékoztatta az OHB-t is. A legrosszabb eshetőségre - az általános roham bekövetkezésére - a haditanács részéről felmerült a Nádor-vonal esetleges feladása is. Ez egyet jelentett volna a város és a Nádor-vonal kazamatáiban tárolt élelmiszerek feladásával. Hangsúlyozni kell, hogy a haditanács ezen elképzelése csak egy nagyobb erőkkel, több irányból történő támadásra vonatkozott.

31 A hadi helyzet rosszabbodása rosszabbodása mellett komoly problémát jelentett a várvédők koréban eluralkodott torzsalkodás is. Ennek okai voltak a bezártság, de az is, hogy a kormányzat közel azonos posztra több személyt is kinevezett, akik között személyeskedésig menő torzsalkodás alakult ki. Utóbbi okozott viszályt pl. Mack József alezredes és Krivácsy József százados között, akik az erődítmény tüzérségének szervezői és irányítói voltak. Az ellentétek elhatalmasodásáért a vár parancsnokát, Török Ignácot terhelte a felelősség, mert képtelen volt az erélyes fellépésre.

32 Török helyzetét nem könnyítette meg az új kormánybiztos, Puky Miklós sem, sőt megnehezítette. Puky kinevezése váratlanul érte a vár katonai vezetőit annak ellenére, hogy a korábbi kormánybiztosok eltávoztak Komáromból. Eltávozásuk nem okozott különösebb problémát, mert a kormánybiztosi teendőket hivatalos felkérés és kinevezés nélkül ellátta Br. Jeszenák János. O Nyitra vármegyének volt a főispánja, s a császáriak elől húzódott 29 OL H 109 Puky 1. d. 14-19, 77, 250. 30 OL H 109 Puky 1. d. 32, 34, 67, 69, 70, 191, 278-79, 375, 433. 31 OL H 2 OHB 1849:1089, 3600. 32 SZINNYEI József 1887: 98-102. o.