Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)
Hajagos József: Török Ignác, a szabadságharc hadmérnök vértanúja (Török Ignác szabadságharc alatti tevékenységéhez kapcsolódó okmánytár)
A várparancsnokság nem csak a lakosságot ért anyagi veszteségeket nem tudta megtéríteni, de gondot okozott számára a katonaság járandóságainak a kifezetése is. A havi szükségletek egy hónapra való kiszámítását 1848. szeptember 20-án még Gr. Batthyány Lajos rendelte el 15.000 fős várőrséget feltételezve. Október 22-én az OHB már 20.000 fős várőrség féléves szükségleteinek a kiszámítására adott utasítást a hadügyminisztériumnak. Mamlicher Ferdinánd hadügyminiszteri tanácsos az élelmezési szükségletek fedezésére havi 154.972 Ft-ot tartott szükségesnek. A tervezetnek megfelelően a következő hónapokban meg is indult az élelmiszer készletek felhalmozása és a vár különböző pénztárainak - erődítési, élelmezési, tüzérségi - a feltöltése. November és december folyamán 573.931 Ft-ot fizetett ki a komáromi sóhivatal az erődítmény pénztárai számára. Ezen összeg jelentős részét azonban el is költötték az érintett időszakban élelmiszerek beszerzésére és a részletesen taglalt erődítési munkálatokra. A sópénztáron keresztül fizették ki a várőrség és a különböző katonai szervek havi illetményeit és különböző ellátási költségeit is. Ezek a költségek novemberben 76.247, míg decemberben 89.841 Ft-nyi összeget tettek ki. Januártól kezdve azonban a sóhivatal számára a pénzügyminisztérium nem tudott újabb összegeket átutalni, így a szűkösen leapadt várparancsnoksági pénztárakból kellett a szükséges katonai kiadásokat fedezni. Ezek pedig tetemesek voltak januárban 144.986 Ft-ot tettek ki. A nehézségek előre láthatóak voltak, ezért január 7-i jelentésében a haditanács arra kérte az OHB-t, hogy „a vár fenntartására legalább 200.000 pengő forintot ezüstben vagy apró bankókban... megküldeni szíveskedjék. " A futár és az igényelt pénz megérkezéséig a kritikussá vált pénzügyi helyzetet úgy hidalták át, hogy Halassy Ede megyei kormánybiztos 65.000 Ft kölcsönt vett fel Komárom városától. A várparancsnokság Komáromy visszaérkezéséig csak 40.000 Ft-ot tudott biztosítani a kiadásokra. Valamelyest enyhítette a pénzhiányt .a január 13-i sikeres kitörés során a nádszegi sóhivataltól átvett 30.000 Ft is. Komáromy az igényelt 200.000 Ft helyett csak 150.000 Ft-ot tudott hozni Debrecenből, azok is többnyire 100 Ft-os címletű bankjegyek voltak. Mindenesetre ezzel is javult átmenetileg a pénzügyi helyzet. Január 20-án azt jelentette a haditanács az OHB-nak, hogy a kapott pénz és a pénzmaradvány február végéig elegendő. Tovább javított a helyzeten a Thaly által hozott 150.000 Ft, amelynek az egyik felét egy új huszár osztály felállítására, míg a másik felét pedig a várőrség kifizetéseire kellett fordítani. Az így rendelkezésre álló pénzösszeget Török február 9-i jelentésében március 16-ig vélte elegendőnek. A következő másfél hónapra a várőrség ellátására, a várerődítés és az élelmezési hivatal, valamint a katonaság felruházására 317.762 Ft-ot igényelt. Ennek mikénti megvalósulására, illetve meg nem valósulására a későbbiekben még visszatérünk. Átmenetileg is nehezebben volt megoldható az aprópénzek hiánya. Mint korábban kitértünk rá, ez már probléma volt októberben is. Török úgy próbálta nagyobb mennyiségű ezüst 20 krajcárosok forgalomba kerülését elérni, hogy január 28-án elrendelte, miként a sóház csak fémpénzekért szolgáltathatja ki a sót a vásárlóknak. A rendeletet ellenezte a megyei és a városi vezetés is, mert azt hátrányosnak tartották a lakosságra és célszerűtlennek az aprópénz növelésére. Hosszadalmas vita után kompromisszum született az ügyben, s fele-fele arányban fém- és papírpénzért kellett értékesíteni a sót. A sóhivatal tisztviselői ezek után március l-jén valóban a sóeladás növekedéséről számoltak be. Az így nyert aprópénzek azonban legfeljebb csak enyhíthették, de meg nem oldhatták a nagycímletű papírpénzek felváltását. 28 28 OL H 109 Puky 1. d. 25-28, 126-127, 130, 145, 197.
