Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)

Hajagos József: Török Ignác, a szabadságharc hadmérnök vértanúja (Török Ignác szabadságharc alatti tevékenységéhez kapcsolódó okmánytár)

Török előléptetésével egyidőben Kossuth kinevezte Puky Miklóst Komárom vármegye, Amtmann Jenőt pedig Komárom város kormánybiztosává. Előbbi korábban Heves vármegyében tevékenykedett alispánként és kormánybiztosként, míg az utóbbi Komárom polgármestere volt. A kinevezésekre azért került sor, mert január közepétől kormánybiztosok nélkül volt az ország többi részétől elszigetelt Komárom. Thaly Pukyval február 4-én ért vissza Komáromba. Ettől kezdve Török már nem a haditanács felkéréséből, hanem az OHB által kinevezve töltötte be a várparancsnokságot.

24 Január az ellenség részéről nem hozott megpróbáltatásokat Komárom védői számára. A körülzárolás nem volt teljes, mert a Vág felől február 7-ig nem mutatkoztak császári csapatok. Ramberg altábornagy parancsnoksága alatt mindössze két dandárnyi erő tartózkodott a vár környékén, melyeknek létszáma (5-6000 fő) nem érte el a várőrségét sem. A körülzároló csapatok lehetőségeit jól tükrözi Trattner alezredesnek a császári főparancsnoksághoz írt jelentése: „A csapatok gyengesége, valamint a [csapataink által] helységek távolsága miatt Komárom támadási pontjának - a hídfőnek (Csillagerőd — H. J.) - tényleges körülzárása nem valósítható meg. Meg kell elégedni az ellenség mozdulatainak korlátozásával. Ez azonban könnyebbé válik azáltal, hogy a jégzajlás miatt lehetetlen a hídfőnél kitörő csapatok gyülekezése. Támadó hadmozdulatra gondolni sem lehet. "

25 S valóban, a védők számára a Duna és a Vág jeges árja nagyobb gondot jelentett, mint az ellenség. Elsodorta a várat a Csillagerőddel összekötő hajóhidat a jégtörők ellenére, s veszélyeztette a kazamatákban tárolt élelmiszereket is. Február 8-ig több sikeres rajtaütést is végre tudtak hajtani a császáriakon: január 13-án és február l-jén Nyárasdnál, február 6-án a csallóközi Eperjesnél, valamint február 8-án Párkánynál. A várőrség aktív tevékenységét azonban erősen korlátozta a lovasság alacsony száma és a honvédzászlóaljak kiképzési hiányosságai. Több zászlóalj csak december végén lett felfegyverezve, s az állandó őrszolgálat hátráltatta a kiképzést. A kiképzést ennek ellenére is lehetett volna jobban gyakoroltatni, de ezt a csapatparancsnoki tapasztalatokkal nem rendelkező Török nem követelte meg, s beosztottjai sem nagyon. Ezen a téren elmarasztalható a várőrség parancsnoka, Kosztolányi Mór is.

26 A jeges áradáson túl problémát jelentett a katonaság és a polgárság együttélése is. Az ostrom megváltoztatta a polgárok mindennapjait. A lakosságnak a körülzárás ideje alatt takarékosan kellett bánnia a saját élelmiszerkészleteivel. Az erődrendszer biztonsága érdekében nem használhatták a gabona megőrlésére a vízimalmokat. A malmok működésének korlátozása miatt többször a várparancsnokságnak kellett lisztet kiutalnia a pékeknek saját készleteiből. Sok probléma származott az erődítési munkákból is. A Monostor-hegyen szőlővel rendelkező gazdák kára ugyan fel lett becsülve, de a megígért állami kárpótlást nem kapták meg, mivel azt a kormány nem utalta át a várparancsnokságnak. Nagy károk érték a Hadisziget és a Vág-vonallal szomszédos területek kerttulajdonosait is. Védelmi szempontból meg kellett semmisíteni több, az erődítmények közelében elhelyezkedő gazdasági épületet is, amely károkat szintén nem tudta megtéríteni a várparancsnokság. Beöthy Gáspárt, az erődítési igazgatóság egyik haszonbérlőjét, saját bevallása szerint az Újszőny határában lévő majorság felgyújtásakor 17.543 Ft kár érte. Török a veszteségek kárpótlását csak a következő év (1850 !) tavaszára tudta megígérni, ami érthető módon senkit sem nyugtatott meg.

27 24 OL H 2 OHB 1849:1197, 1201, 2687, PUKY Miklós 1885: 164. o, JUHÁSZ István 1986: 33. o, SZINNYEI József 1887: 98. o. 25 HL 1848/49 8/13. 26 OL H 2 OHB 1848:2690, SZINNYEI József 1887: 55-65, 71-74. o. 27 OL H 109 Puky 7, 50-51, 61, 65, 97, 99, 100, 103, 116, 141, 188, 193,262,264,266,293-305, 314, 432, 440.