Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)
Hermann Róbert: Poeltenberg Ernő, a szabadságharc tábornoka
- írja visszaemlékezéseiben. „Én azt igyekeztem megtudni, hol van Görgei, ő pedig mindegyre elkanyarodott ettől a témától. O volt az előnyösebb helyzetben, mert sokkal könnyebb valamit elhallgatni, mint valamit kitudni". Együtt utaztak Nagyváradig, majd Tenkéig. 103 Itt elbúcsúztak egymástól, s a magyar követek augusztus 10-én Borosjenőre, majd 11-én Világosra utaztak. Reggel 8 óra tájban érték el a községet, s Poeltenberg indítványára itt fogalmazták meg összefoglaló jelentésüket az útról. Poeltenberg a jelentésben beszámolt az orosz táborban tapasztaltakról, s négy pontban foglalta össze küldetésük tapasztalatait: „Oroszország a jelenlegi körülmények közt semmi esetre sem tárgyal a forradalom idejéből származó kormánnyal. Oroszország csak a hadsereget ismeri el, és csak azzal érintkezik. Oroszország a hadsereget le akarja fegyverezni, a békét helyre akarja állítani, de feltételeket nem engedélyez. Oroszország mint Ausztria szövetségese nem lép diplomáciai összeköttetésbe Magyarországgal". Hogy ilyen körülmények között tisztességgel lehetséges vagy kikerülhetetlen-e a megbékélés, „azaz nyíltan kimondva: a feltétlen megadás", arról az illetékes hatóságoknak kell dönteniük. 104 A fegyverletétel Poeltenberg és Beniczky augusztus 11-én délelőtt 11 órakor hagyták el Világost, s Radnán értesültek a temesvári vereségről. Oaradtól fél órányi távolságra találkoztak Szemere Bertalan miniszterelnökkel és Batthyány Kázmér külügyminiszterrel. A két miniszter beszámolt arról, hogy Kossuth és a kormány lemondott, s Görgei átvette a diktatúrát. A rövid értekezést egy kocsi érkezése szakította meg. A kocsiban Kossuth ült, aki megkérdezte Beniczkyt, mit hoztak az orosz táborból? „Semmit" - szólt a válasz. Majd mindenki folytatta útját - Kossuth és a miniszterek az emigrációba, Poeltenberg és Beniczky Aradra. 105 Görgei ekkor már elhatározta, hogy véget vet a küzdelemnek, s az orosz fősereg előtt leteszi fegyverét. Katonai szempontból az általa vezetett hadsereg helyzete sokkal rosszabb volt, mint 1849. augusztus 9., a temesvári vereség előtt. Görgeinek nemigen lehettek illúziói a kormány második államiratára adandó orosz válaszról sem. Az oroszok pedig már akkor is csak a feltétel nélküli, kegyelemre történő fegyverletételről voltak hajlandó tárgyalni vele. A kronológia ezek után némileg bizonytalanná válik. A forrásokból ugyanis nem egyértelműek abban a kérdésben, hogy Görgei Poeltenbergék visszaérkezése után, vagy már azelőtt összehívta-e a fegyverletételről döntő haditanácsot. Akárhogyan is történt, Görgei meggyőződését csak megerősíthette Poeltenberg összefoglaló jelentése. 106 103 ROSONCZY Ildikó - KATONA Tamás, 1988. 525-531. 104 HL 1848^19-42/445. Közli BENICZKY Lajos, 1924. 686-688. Magyar fordításban közli KATONA Tamás, 1979. II 12-14. - A megfogalmazás körülményeire ld. BENICZKY Lajos, 1924. 352-354. - BENICZKY Lajos, emlékiratai szerint a dokumentumot augusztus 11-én fogalmazták meg, az eredetin augusztus 10. szerepel. Valószínű, hogy ezúttal Beniczky emlékirata őrizte meg a pontos dátumot. Erre mutat az is, hogy Poeltenberg a jelentésben augusztus 6-ára teszi kiküldetésüket (7-ével ellentétben), s hogy Rüdiger levelének vételét 8-án éjszakára datálja (holott az 9-iki dátumot visel). Valószínűleg az éjszakai utazás okozta tollhibáról van szó. 105 BENICZKY Lajos, 1924. 354. 106 Közli GÖRGEY István, 1888. III 567-568.
