Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)

Hermann Róbert: Poeltenberg Ernő, a szabadságharc tábornoka

Görgei ezek után levelet írt Rüdigerhez. Ebben közölte a kormány lemondását, s azt, hogy hajlandó feltétel nélkül letenni a fegyvert az orosz csapatok előtt. A cár nagylelkűségétől reméli, hogy a volt cs. kir. tiszteket nem fogja bizonytalan sorsnak, s a nemzetet ellenségei bosszúvágyának védtelenül kiszolgáltatni. Majd haditanácsra hívta össze a hadseregéhez tartozQ, a hadügyminisztériumban szolgáló és a szolgálaton kívüli magas beosztású tiszteket, mintegy 80 főt. A haditanácson Görgei röviden ismertette a katonai és politikai helyzetet, s felolvasva a Rüdigerhez írott levelet - az oroszok előtti fegyverletételt javasolta. Ezt követően a határozathozatal idejére elhagyta a termet. A haditanács tagjai - két kivétellel - elfogadták Görgei indítványát. A két tiszt, köztük Zámbelly Lajos, Poeltenberg távollétében a VII. hadtest parancsnoka is az osztrákok előtti fegyverletétel, s nem a küzdelem folytatása mellett érvelt. Ezt követően Görgei három hadikövet útján elküldte a levelet Rüdigernek. Rüdiger a levelet másnap, augusztus 12-én kapta meg, s Frolov tábornokot küldte Görgeihez a részletek megbeszélésére. Az orosz megbízott dél körül érkezett Világosra, ahová ekkorra már a feldunai hadsereg egésze megérkezett. Görgei és tábornokai együtt ebédeltek Frolowal és kíséretével, majd az orosz tábornok visszatért Rüdiger főhadiszállására. Az est folyamán Poeltenberg a táborban találkozott Rónay Jácint bencés szerzetessel, akivel még Győrből (Rónay szerint már korábbról) ismerték egymást. „Térjen ön vissza Győrré, tanácslá, papoknak, polgáriaknak nincs mitől tartaniok: minket, katonákat valószínűleg egy ideig zaklatni fognak, de végre is lehetetlen, hogy a kibékülés bé ne következzék. A forradalmat nem mi kezdettük, hanem ők; s minket, katonákat a körülmények ragadtak e térre, akarva, nem akarva! Ezt, remélem, nem feledendik" — mondta Rónaynak. „Szegény Poeltenberg, az én hitem nem oly erős, nem is követtem tanácsát" - írja emlékiratában Rónay.

107 Másnap reggel, augusztus 13-án a csapatok megindultak a szőlősi síkra. Görgeit és kíséretét Rüdiger fogadta, s miután a csatarendben felsorakozott csapatok előtt ellovagoltak, a katonák megkezdték a fegyverek letételét. A tábornokok számára másnap Rüdiger Kisjenőn díszebédet adott. Az ebéden jelen volt Zichy Ferenc gróf, a cs. kir. hadsereg által az oroszok mellé kirendelt főbiztos is, akinek igencsak kellemetlen lehetett egy asztalnál ülni a sok „lázadóvezérrel". Az ebéd kezdetén Rüdiger pohárköszöntőt mondott a magyarok jólétéért „és a kölcsönös meleg visszaemlékezésre". A vacsora közben pedig előbb Kiss Ernő altábornagy, majd Poeltenberg „nekimelegedvén, nem a legkíméletesebben vették figyelembe nyilatkozataikban Zichy grófnak jelenlétét".

108 Haynau is felháborodva írta Ferenc Józsefnek, hogy „Görgeyt és a többi főnököt, Kisst, Poeltenberget, Leiningent, Törököt stb. meghívták Rüdiger gróf asztalához", s az oroszok ezt azzal „igazolgatták", hogy mégsem hagyhatták éhen halni a magyarokat.

109 Görgei itt tudta meg augusztus 15-én, hogy Paszkevics csak az ő életét tudja garantálni, tisztjeiét nem. A legénységet szintén Nagyváradra irányították, a tiszteket Sarkadra, a tábornokokat pedig Gyulára szállították. Itt adták át őket az osztrákoknak augusztus 23-án."

0 107 RÓNAY Jácint, 1996. 65. 108 GÖRGEY István, 1888. III 623-624. 109 KATONA Tamás, 1979. II 48. 110 GÖRGEY Artúr, 1988. II. 432-434., KATONA Tamás, 1979. I. 18, 37-38.