Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)
Hermann Róbert: Poeltenberg Ernő, a szabadságharc tábornoka
Kossuth aznap érkezett, augusztus 4-i levele alapján a két miniszter felhatalmazta a két megbízottat, hogy „az ausztriai házon kívüli király elfogadását megemlíthetik". A tárgyalások alapfeltétele azonban az 1848. évi alkotmány és az ország függetlenségének elismerése lett volna. „Ha van jóakarat)a vagy utógondolatja a muszkának, most előáll vele, vagy lilában reménylettünk. Személyek nagy szűkében vagyunk, más párosítás lehetetlen volt" - írta Szemere Kossuthnak. A két követ augusztus 7-én indult el az orosz táborba. A hadtestparancsnokságot Poeltenberg távolléte idejére Zámbelly Lajos ezredesnek adta át, aki 1849 június közepéig a hadtest vezérkari főnöke volt, s szabadsága majd más megbízatása után augusztus 6-án tért vissza a főhadiszállásra. A hadikövetek mellé adták még Bethlen József századost a 2. (Hannover) huszárezredből, s a Miklós cár nevét viselő 9. huszárezred egy osztályát. 101 A két követ augusztus 7-én délután 2 óra tájban érkezett Nagyváradra. Este Artándig jutottak, itt éjszakáztak, s itt találkoztak Kempelen Károly kapitánnyal, aki az első államiratot kézbesítő Miloradovics hadnagyot visszakísérte az orosz táborba. Kempelen elmondta, hogy az orosz előőrsök Artándtól egy órányira állnak, majd folytatta útját a hadsereghez. Poeltenberg és Beniczky augusztus 8-án hajnalban indult tovább, s Artándtól másfél órára kozák előőrsökbe ütköztek. Parancsnokuk, Hruljov ezredes továbbküldte őket Paradovszkij tábornokhoz, az előőrsök parancsnokához, Paradovszkij pedig Rüdiger lovassági tábornokhoz. Rüdiger közölte velük, hogy addig nem engedélyezheti továbbutazásukat, amíg erre parancsot nem kap Paszkevicstől. Egyben felszólította őket, hogy térjenek vissza vele együtt Artándra, ahová átteszi főhadiszállását. Artándon végre fogadta a két követet, s miután Poeltenberg szóban elmondta a küldetés célját, elkérte tőlük az államiratot. Ezeket Paszkevics főhadiszállására küldte, mondván, hogy csak maga a tábornagy dönthet arról, hogy fogadja-e a forradalmi hadsereg hadiköveteit, „ráadásul éppen olyan esetben, amikor feltételek elfogadásáról van szó". Rüdiger meghívta a két követet, akik a vacsoráig eltelt időben s a vacsora alatt „a magyar mozgalom kiváltó okainak fejtegetésével" töltötték az időt. A két követ benyomásai kimondottan jók lehettek, hiszen az orosz tisztek leplezetlen nagyrabecsüléssel nyilatkoztak Görgeiről. A vacsorát követően Frolov tábornok, Rüdiger vezérkari főnöke meghívta magához a két követet egy kis teázásra, hogy a legújabb eseményeket fesztelenül beszélhessék meg. A „teázás" (amely inkább informális tárgyalás volt) éjjel fél kettő tájban ért véget. Hajnali három óra tájban megjelent Frolov tábornok, s közölte, hogy a Paszkevicshez küldött futár „azzal az értesítéssel érkezett vissza, hogy a tábornagy nem fogadhat bennünket, mint hadiköveteket, mert nincs felhatalmazva arra, hogy a forradalommal bármiféle tárgyalásokba bocsátkozzon". Frolov átadta Poeltenbergnek azt a levelet, amelyben Rüdiger értesíti Görgeit: Paszkevics seregének „harcolni az egyedüli rendeltetése; és ha ön törvényes uralkodójának való meghódolásáról óhajt alkudozni, az osztrák hadsereg főparancsnokához kell fordulnia, aki az evégre szükséges teljhatalommal hihetőleg el van látva". 102 Poeltenbergék a kedvezőnek nem mondható válasszal augusztus 9-én indultak el. Rüdiger melléjük adta segédtisztjét is, egy szakasz huszárral. A segédtiszt azt a feladatot kapta parancsnokától, tudja meg, hol van Görgei serege. „Soha nem fogom elfelejteni ezt az utazást, melynek egész ideje alatt a diplomácia művészetében versenyeztünk Poeltenberggel" 101 SZEMERE Bertalan, 1990. 592, KLÖM XV 820-821.; GÖRGEY Artúr, 1988. II 358-362, GÖRGEY István, 1888. III 339-341, Pelyach István, 1992/1-2. 166. 102 BENICZKY Lajos, 1924. 341-352, a tárgyalásokra vonatkozó részt magyar fordításban közli KATONA Tamás, 1979. I. 233-240. Rüdiger levelét ld. uo. 385. A tárgyalásra vonatkozó orosz adatokat ld. még ROSONCZY Ildikó - KATONA Tamás, 1988. 321, 525-528, 561.
