Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)

Hermann Róbert: Poeltenberg Ernő, a szabadságharc tábornoka

harcolva vonult vissza Görömbölyre, majd egy orosz bekerítő oszlop megjelenése és saját különítményeinek bevonása után Miskolcra. A város előtt az oroszok beszüntették az üldözést, s így Poeltenberg akadálytalanul vonulhatott vissza Felsőzsolcáig.

98 Július 25-én Cseodajev a Sajó vonalát védő III. és VII. hadtesteket támadta meg. Alsó- és Felsőzsolcánál azonban ismét heves ellenállásba ütközött, s fel kellett adnia áttörési szándékát. Görgei szerint „mind Poeltenberg, mind Leiningen tábornokok állásaik rendkívüli kiterjedése ellenére minden ponton tartani tudta a vonalat, csapatait mindig a kellő időben és kellő ponton vetve be; így aztán az ellenség ismételt támadásai már több órával alkony előtt véget értek".

99 Az ütközetet követően Görgei a Hernád balpartjára vonta vissza csapatait, majd július 27-én arra a hírre, hogy az oroszok Poroszlónál átkeltek a Tiszán, gyorsított ütemben megindította őket a Tisza felé. Előtte azonban, július 28-án Gesztelynél Leiningen III. hadteste verte vissza Grabbe altábornagy különítményét.

100 A III. és VII. hadtest Szerencsen és Zomboron, az I. hadtest Megyaszón és Lebesbényén át érték el Tokajt, ahol 29-én mindhárom hadtest átkelt a folyón. 30-án a hadsereg már Nyíregyházán volt. Itt Görgei kettéosztotta seregét, a legkevésbé leharcolt I. hadtestet (amely Vác óta nem volt tűzben) oldalbiztosításként Hadházon, Debrecenen, Derecskén és Berettyóújfalun, a másik két hadtestet Nagykállón, Nyíradonyon, Vámospércsen, Nagylétán át Kismarjára indította. Augusztus 2-án a Debrecenben és környékén állomásozó Nagysándor, az I. hadtest parancsnoka meggondolatlanul harcba bonyolódott a Paszkevics vezette orosz főerőkkel, s a túlerőtől súlyos vereséget szenvedett. A békekövet Szemere Bertalan miniszterelnök és Batthyány Kázmér külügyminiszter augusztus l-jén érkeztek meg Görgei nyíradonyi főhadiszállására, hogy az oroszokkal való tárgyalásokat folytassák. A két miniszter július 30-án egy Görgeihez intézett memorandumban foglalta össze Magyarország sérelmeit, majd ezt francia fordításban augusztus 5-én juttattak el az orosz táborba. Az irat a magyar-orosz szövetségi viszony létrehozására tett ajánlatot. A következő, augusztus 6-án fogalmazott államirat sem mondott ennél többet. Görgei emlékiratai szerint Szemere azt javasolta, hogy az államirat kézbesítésével megbízandó személyek legalább egyike legyen magas rangú, hogy személye a békekötési szándék és a felajánlott feltételek őszinteségéről kezeskedjék, a másik pedig rendelkezzen megfelelő szónoki tehetséggel és közjogi ismeretekkel. Görgei erre azt javasolta, hogy Szemere maga menjen az orosz táborba, de ezt az elutasította. Görgei erre kijelentette: ez esetben ő sem utasíthatja a hadsereg egyetlen magas állású tagját az államirat kézbesítésére, de ha Szemere bármelyiküket, pld. a franciául jól tudó Poeltenberget meg tudja győzni, ám tegye. "Poeltenberg „készségesen" vállalkozott az államirat kézbesítésére; a szónoki tehetséget és a közjogi ismereteket Beniczky Lajos alezredes, a forradalom előtt a reformellenzék tagja képviselte a küldöttségben. Beniczky szabódott, de aztán Görgei rábeszélésére mégis vállalta a követséget. 98 Poeltenberg görömbölyi ténykedésére ld. KÁRSA Ferenc, 1993. 261-262. 99 GÖRGEY Artúr, 1988. II 310. 100 A Sajó és a Hernád mentén vívott ütközetekre ld. BREIT József, 1930. 214-227. és ROSONCZY Ildikó KATONA Tamás, 1988. 735-769.