Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)
Hermann Róbert: Poeltenberg Ernő, a szabadságharc tábornoka
átlátta, hogy hadicselről van szó, de abban a reményben, hogy valamilyen érdemi adathoz juthat az orosz fősereg állásáról, kérte a fegyverletételi ajánlat formulázását. Az ajánlatok azonban csupán a hadsereg tagjai számára tartalmaztak engedményeket, mire Görgei kijelentette, hogy „a hadseregnek mindenekelőtt az ország jövőjére kellenek biztosítékok". Görgei ezt követően a hadikövetekkel folytatott beszélgetésből pontos adatokhoz jutott az orosz főerők mozgásáról. A formulázott ajánlatot eljuttatta hadtestparancsnokaihoz, s kérte véleményüket. A beérkezett válaszok elutasítók voltak. Poeltenberg válasza szerint az ajánlatok nem béke-, hanem megadási feltételeket tartalmaznak a magyar hadsereg számára, amely egyáltalán nem akar kapitulálni. Különösen bántó ez azon tisztikar számára, amely esküjéhez hű akar maradni, s semmi esetre sem akarja az ország javát magánérdekeknek feláldozni. A feltételeknek tisztességeseknek, s az ország érdekét szolgálóknak kell lenniük. A fő feltétel az V. Ferdinánd által szentesített alkotmány biztosítása, amelyre a hadsereg megesküdött. Görgei ennek alapján július 21-én közölte Paszkeviccsel, hogy a hadsereg hű marad az 1848-as alkotmányra tett esküjéhez, „és fegyvereit csak akkor fogja nyugodni hagyni, ha ezen alkotmány újból biztosítva lesz, és Magyarország területéről minden ellenséges hatalom kiszoríttatik". Görgei azt is elmondta a két követnek, hogy Magyarország „legszorongatóbb állásában inkább orosz fejedelmet fogadna el, mint osztrákot", s hogy ha az oroszok alkudozni akarnak, forduljanak a magyar kormányhoz, „magam nem kormányférfiú, hanem pusztán csak seregvezér lévén". Ezzel majdnem egy időben július 19-én Rüdiger lovassági tábornok, a IV. orosz hadtest parancsnoka is egy levelet juttatott el Görgeihez. Ebben kérte, tudassa azokat a föltételeket, „amelyek mellett lehetőnek tartaná az Önre nézve most már egyenlőtlen küzdelemnek végét vetni". Görgei közölte, ha csak csapatairól lenne szó, kész lenne alkudozni a békekötésről, „de itt szegény szorongatott hazám megmentéséről van szó, melynek politikai életét az osztrák császár és legközelebbi környezete meg akarják semmisíteni". Ezért azt javasolta, hogy Paszkevics a magyar kormánnyal kezdjen tárgyalásokat. Az oroszok célja a tárgyalásokkal az volt, hogy mielőbb fegyverletételre bírják a legeredményesebb magyar hadsereget. Görgei felvette a tárgyalások fonalát, mert abban reménykedett, hogy sikerül éket verni az osztrák és orosz szövetségesek közé. A tárgyalásokról à kormányt is értesítette, amely folytatásukra Görgei táborába küldte Szemere Bertalan miniszterelnököt és Batthyány Kázmér külügyminisztert. 97 Közben a hadsereg folytatta menetét Miskolc felé. Poeltenberg hadteste, amely ekkor az elővédet alkotta, július 21-én Szécsen át Dubicsányba, 22-én két oszlopban, Sajószentpéteren át Ecseg, illetve Edelényen át Zsiliz felé vonult. Poeltenberg és Leiningen azt a feladatot kapták, hogy űzzék ki Miskolcról a megszálló orosz erőket, azonban Görgei ezen a napon arról értesült, hogy az oroszok kiürítették a várost. így Poeltenberg még aznap bevonult Miskolcra. Másnap Görgei Harsány felé kémszemlére indította a VII. hadtest egy részét. Poeltenberg Harsánytól északra bukkant az orosz Cseodajev-hadtest Kuznyecov altábornagy vezette megerősített dandárára. A harc folyamán lassan vonult vissza a csabai állásba, s tüzérségének pontos tüze Kuznyecovot is a támadás beszüntetésére kényszerítette. Július 24-re azt az utasítást kapta, hogy amíg lehet tartsa magát állásaiban, s azután a Sajó balpartjára vonuljon vissza. Július 24-én reggel azonban Görgei azt a hírt kapta, hogy Poeltenberggel szemben az egész orosz főerő áll, ezért a Sajó balpartjára történő azonnal visszavonulásra utasította. A parancs megérkeztekor azonban Cseodajev már meg is támadta Poeltenberget, aki ezután 97 A tárgyalások anyagát közli SZEMERE Bertalan, 1990. 178-182. és STEIER Lajos é. n. II
