Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)

Csikány Tamás: Csikány Ferenc, a gyöngyösi nemzetőrség parancsnokának segédtisztje, honvédszázados

Szeptember 20-án a zászlóaljat Verbászra rendelték. Közben ugyanis a magyar csapatok vezetői ismét Szenttamás elfoglalására készültek. A lemondott Bechtold altábornagy helyett a hadügyminiszter, Mészáros Lázár tábornok vette át a parancsnokságot. A szeptember 21-i kísérlet azonban ismét kudarcot vallott. A zászlóaljnak, bár komolyabb harcban nem vett részt, hat halottja és tizennégy-tizenöt sebesültje volt. A sikertelen kísérlet után a zászlóalj visszatért Okérre és folytatta nehéz szolgálatát. Csikány Ferencet itt érte előléptetése, október 6-től immár főhadnagyként, századparancs­noki beosztásban szolgált. 11 A zászlóalj előőrsi szolgálata ismét sok összecsapást hozott. Egy komolyabb vállalkozás­ról a Közlöny is hírt adott. Október 13-án egy lovasságból, gyalogságból és tüzérségből ál­ló különítmény Turia település felé harcfelderítést hajtott végre. Eközben a következő eset történt: „Fuchs őrmester pedig ugyanazon ezredtől [t.i. a 3. (Ferdinánd) huszárezredtől ­Cs.T] látván, hogy Turia felül néhány kocsi ráczok jönnek, embereivel eléjök nyargalván •Sziregfele őket vissza kergette, melly alkalommal a' huszárok egy falka birkára bukkanván azt elakarták hajtani, de lóháton velők nem boldogulhatván, tőlük (a ' 6-ik honvéd zászlóalj­tól) Csikány főhadnagy úr küldetett egy félszázaddal segédségökre, nehogy a 'ráczok kitör­vén a sánczokból őket megtámadják, ki is a '283 darabból álló falkát az ágyú golyók zápo­ra között szerencsésen el is hajtotta. " n Október végén a zászlóaljtól megvált eddigi parancsnoka és helyette Dipold Antal őrna­gyot nevezték ki. Az új parancsnok első tennivalóinak egyike az volt, hogy megpróbált téli ruhát beszerezni. Ezen kísérlete eredménnyel járt, ami jelentősen növelte népszerűségét. November 20-án Csikányt immár századossá léptették elő. 13 Ekkor ő már a rangban idő­sebb századparancsnoknak számított, így két század közös működésénél, mint osztálypa­rancsnok tevékenykedett. Ebben az időszakban a zászlóalj Kiskéren állomásozott, ahol előőrsi szolgálat ellátása mellett, kiképzés is folyt. December 20-án a zászlóaljat Újvidékre rendelték, de nem azért, hogy reményeik szerint télre itt szállásoljanak, hanem mert részt kellett venniük egy rajta­ütésen. Másnap a szerbektől elfoglalták Kamenitz helységet. A rajtaütést két osztály hajtot­ta meg. A zászlóalj még egy ideig Péterváradon maradt, de 1849. január 1-én már Verbászon állomásozott. A zászlóalj és a Délvidéken harcoló erők jelentős részét a következő napokban kivonták a térségből és elindították a Tisza középső folyásához. Az ország helyzete ugyanis időköz­benjelentősen megváltozott. December közepén megindult az osztrák sereg általános táma­dása. Az Alfred zu Windisch-Grätz táborszernagy vezette fősereg a magyar főváros felé kö­zeledett. Az országgyűlés, a kormány, a hivatalok Debrecenbe költöztek. A január 2-án Pes­ten összeült haditanács elhatározta, hogy a magyar csapatokat összevonják a Tiszántúlon és az itt összpontosított erővel megpróbálják átvenni a kezdeményezést. Ezért kellett a Bács­kában és a Bánságban harcoló csapatoknak is — egy hadosztálynyi erő hátrahagyásával ­északra vonulniuk. A 6. zászlóalj - Vécsey Károly tábornok hadosztályában — január végére ért Szolnok kör­zetébe, ahol a következő hónapban is állomásozott. Három század Püspökiben, három pe­dig Szentivánon szállásolt be. 11 KÖZLÖNY 1848. 118. 12 KÖZLÖNY 1848. 140. 13 KÖZLÖNY 1848. 163.

Next

/
Thumbnails
Contents