Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)
Hermann Róbert: Poeltenberg Ernő, a szabadságharc tábornoka
A haditerv arra épült, hogy az elvonulásra kijelölt három (I., III., VII. hadtest a Komáromban maradó II. és VIII. hadtestek mozgósítható részével megtámadja az elsáncolt tábort nagy félkörben körbefogó cs. kir. hadsereget, s Nagyigmánd irányába megkísérli elérni a győr - bicskei utat. Az áttörés után a II. és VIII. hadtestek harcolva vonulnak vissza az elsáncolt táborba. A csatában Poeltenberg hadteste a magyar jobbszárnyon, az ácsi erdőben kísérelte meg áttörni a cs. kir. vonalakat. Zászlóaljai háromszor is benyomultak az erdőbe, de hősies küzdelmük dacára sem tudtak áttörni. Az ellenséges állás egyébként itt volt a legerősebb. Miután a magyar balszárnyon álló Nagysándor tábornok vezette I. hadtest, illetve a centrumot és a jobbszárnyat összekötő, Pikéthy Gusztáv tábornok vezette egyesített lovasság nem mutatott kellő aktivitást, sem a Nagyigmánd felé támadó Leiningen, sem Poeltenberg nem tudtak áttörni. így a magyar sereg délután 5 óra tájban visszavonult az elsáncolt táborba. 95 Harcok az orosz fősereggel A csata után Görgei - a július 5-i minisztertanács, illetve a 6-i haditanács döntésének értelmében - július 12-13-án megindította csapatait a Duna bal partján Vác felé. A hadsereg élén haladó, Görgey Ármin alezredes vezette különítmény 15-én érte el Vácot, s itt orosz lovasságba ütközött. A Paszkevics tábornagy vezette orosz főerők ugyanis ekkor már elérték a környéket. Görgey Ármin kiszorította a városból az oroszokat, majd a beérkező I. és III. hadtestek segítségével estig megtartotta állásait. A VII. hadtest, amely az utóvédet alkotta, az éjszakai órákban érkezett meg Vácra. Görgei azt a jelentést kapta, hogy a várostól délre és délkeletre az orosz hadsereg főoszlopa állomásozik, tehát az áttörés lehetetlen. Görgei tehát elhatározta, hogy nem erőlteti az áttörést, hanem kitér az orosz fősereg elől, s Rétságon, Balassagyarmaton, Losoncon és Rimaszombaton próbálja meg elérni Miskolcot, majd onnan a Tiszát. A terv kockázatos volt, de azzal kecsegtetett, hogy az orosz főerőket sikerül elvonni a főhadszíntérről. Az elvonulás 16-án este 9 órakor kezdődött. Az élen a VII., középen az I. hadtest haladt; a hátvéd szerepe a III. hadtestnek jutott. Az elvonulást azonban két dolog is megzavarta. A sereghez csatlakozott polgári menekülők szekéroszlopa a délutáni órákban szabályosan megszállta a várost, eltorlaszolta az utakat, s ezzel minden csapatmozgást lehetetlenné tett. Az így keletkezett zavart súlyosbította, hogy az I. hadtest még az elvonulás előtt bevonta előőrseit, s egy orosz lovascsapat akadálytalanul beszáguldott Vácra. A zűrzavarban Görgei és Leiningen-Westerburg Károly tábornok, a III. hadtest parancsnoka állították helyre a rendet. Kiszorították a városból az oroszokat, majd súlyos utóvédharcok árán biztosították a többi hadtestek elvonulását. Rétságnál Poeltenberg vette át az utóvéd szerepét, s késő éjjelig sikeresen tartotta magát az üldöző Rüdiger lovassági tábornok csapataival szemben. 96 Július 20-án a Görgeit követő Hruljov orosz ezredes attól tartott, hogy túlzottan előreszaladt különítményét a magyarok megsemmisítik. Ezért két tisztjét Görgei rimaszombati főhadiszállására küldte. Kotljarovszkij százados és Rüdiger hadnagy előadta, hogy őket Paszkevics megbízásából Rüdiger lovassági tábornok küldte azért, hogy fegyverletételre szólítsák fel a magyar parancsnokot. A két tisztnek nem volt megbízólevele, s amikor Görgei ezt kérte tőlük, közölték, hogy meglesz, de előbb 48 órai fegyverszünetet kellene kötni. Görgei 95 GÖRGEY István, 1888. III 122-133, KLAPKA György, 1986. 234-236, BREIT József, 1930. 108-116. 96 GÖRGEY Artúr, 1988. II 258-279. A csata leírását ld. TRAGOR Ignác, 1908. 209-278, 417^161.
