Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1998)
Hermann Róbert: Poeltenberg Ernő, a szabadságharc tábornoka
Poeltenberg június 24-én beküldött összesítése a felderítési adatokról mindössze 1112.000 főnyi cs. kir. katonaságról és 54 lövegről számolt be. Poeltenberg úgy vélte, hogy csak 28-án érkeznek újabb erősítések, s ezért jó lenne még előbb támadást indítani. A jelentést megküldte nemcsak a Központi Hadműveleti Irodának, hanem Klapkának is. 89 Június 25-én Prágay János őrnagy, a VIII hadtest vezérkari főnöke Szilasról közölte Poeltenberggel, hogy az ellenség a Csallóközből Győr felé tart, hogy, mint a katonák maguk mondják, a győri sáncokat és a várost bevegyék. 90 A II hadtest és a VIII hadtesttől küldött erősítések útbaindítására is csak azután került sor, hogy Poeltenberg június 26-án erre az értesítésre hivatkozva a Központi Hadműveleti Irodának jelentette: az ellenség mindenfelől Győr felé vonul. 91 Görgei peredi vereség után Pestre utazott, ahol június 26-án a kormánnyal elfogadtatta, hogy a fősereg erőit Komáromnál kell egyesíteni (tehát fel kell adni a Vág-menti állásokat), s azután a jobbparton döntő támadást intézni a cs. kir. főerők ellen. Görgei június 27-én visszautazott a hadsereghez. Tatán kapta a hírt, hogy az ellenség Győr ellen készül összpontosított támadásra. Haynau ugyanis a peredi győzelem után csaknem egész erejét átcsoportosította a Duna jobb partjára, azzal a céllal, hogy Győr elfoglalása és a VII. hadtest lehetséges megsemmisítése után dél felől elvágja a magyar fősereget, s egyben megszakítsa összeköttetését a magyar fővárossal. Poeltenberg szándéka az volt, hogy mindaddig tartja a várost, amíg az ígért erősítéseket meg nem kapja. Feladatát bizton mondhatjuk lehetetlennek. Ereje a VIII. hadtesttől kapott erősítésekkel és a Kmefy-hadosztállyal együtt 17.480 főt és 67 löveget számlált. Ezzel szemben Haynau közel 66.000 embert és 290 löveget, tehát közel négyszeres túlerőt állíthatott szembe. A magyar II. hadtest - amely egyébként a Vág-menti támadásban a legsúlyosabb veszteségeket szenvedte - június 24-én 5925 főt és 37 löveget számlált. Ha a II. hadtest időben megérkezik, akkor sem módosíthatja érdemben az erőviszonyokat. Kmefy június 26-án délután 3 órakor Marcaltőről jelentette a Központi Hadműveleti Irodának, hogy az ellenség három oszlopban nyomul előre ellene. Egyben két zászlóaljnyi erősítést kért a VII. hadtesttől. Poeltenberg még aznap értesítette Kmetyt, hogy két zászlóaljat, két osztály lovasságot és egy lovasüteget küld Tétre, amelyek 27-én éjjel három órakor érhetnek oda. 92 Ez meg is történt, közben azonban Kmety feladta a Rába-vonalat, s Pápa felé vonult vissza. Ezzel Poeltenberg ereje 12. 388 főre és 50 lövegre csökkent, az ellenséges túlerő mértéke pedig ötszörösére növekedett. Poeltenberg jól látta, hogy a várost kisebb erők is védelmezhetik, ezért csapatai nagy részét Tét és Szemere felé indította, hogy mindaddig feltartsa a Rábán átkelt ellenséges erőket, amíg a Komáromból várt erősítések megérkezhetnek. A várost azonban csak addig volt szabad tartani, amíg a dél felé kiküldött erők Ménfő és Csanak környékén állnak, máskülönben a várost védő alakulatok könnyen csapdába eshetnek. Dél körül a csatatérre érkezett Görgei is, aki ezután Poeltenberget a város védelmének irányítására küldte. Délután fél 4 körül azonban a cs. kir. csapatok Ménfő és Csanak elhagyására kényszerítették a magyar csapatokat, mire Görgei elrendelte Győr kiürítését is. A Kossuth Sándor alezredes, majd Poeltenberg által szívósan védelmezett várost a magyar csapatok az utolsó pillanatban ürítették ki. A magyar csapatok ezt követően a Mészáros úton Komárom felé vonultak vissza. 89 HL 1848^9. 34/364, és HL 1848-49.31/1. 90 MOL Görgey-lt. b/15./l/a. fasc. 91 HL 1848-49. 35/48, 135, 137. 92 Uo. 35/40, 33/40a, 35/47, SZILLÁNYI Péter, 1851. 41-42.
