Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)
Szecskó Károly: Bozsik Pál (1888 - 1952.)
sújtják a magas fuvardíjak. Ennek bizonyítására Markaz példáját hozta fel. Megemlítette, hogy a helybeli gazdák kérvényt juttattak el hozzá, amelyben többek között szóvá tették, hogy „a község megkérdezése nélkül és akarata ellenére, sőt tiltakozása dacára a gyöngyösi központhoz osztották be és inkább megsemmisítette szőlőtörkölyét és borseprőjét, mintsem Gyöngyösre, a központba szállítsa, vagy annak eladja. " Ezért „A lehető legszerencsétlenebbnek tartom azt az alapgondolatot, amelynek alapján annak idején felépítették a központi szeszfőzdék intézményét. " - állapította meg. A kisgazdák részéről országszerte felmerülő panaszok azt bizonyítják, hogy „megbukott a központi szeszfőzdék intézménye, s azt fenntartani nem lehet. " Hozzászólásában tiltakozott a boradó tervezett felemelése ellen is. 27 Április 28-án interpellációt nyújtott be a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, amelyben a következőket kérdezte tőle: Van-e tudomása a miniszter úrnak arról a nagy nyomorúságról, amely egyetemi ifjúságunk tekintélyes részénél a tanulmányokban való előrehaladást, úgy a megfelelő lakás, mint az elégséges táplálkozás hiánya miatt lehetetlenné teszi? 2. Szándékozik-e sürgősen intézkedni a budapesti lakáshivatal a lakással nem bíró egyetemi hallgatókat megfelelő módon elhelyezze? 3. Szándékozik-e a közélelmezési miniszter úr odahatni, hogy a különböző egyetemi internátusok az élelmiszereik beszerzésénél a legmesszebbmenő - esetleg a tisztviselői beszerzői csoportokhoz hasonló - kormánytámogatásban részesüljenek, hogy a legközelebbi tanévben már minél több egyetemi hallgatót segélyezhessenek?" Haller István miniszter a Bozsik által felvetett problémák megoldását ígérte. Osztotta képviselőtársa interpellációja előtt tett ama megállapítását, hogy ,,azé a jövő, akié az ifjúság". 28 A nemzetgyűlés 1920. szeptember 23-i ülésén a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló 1898. évi XXIII. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről szóló vitában javasolta, hogy módosítsák a törvénycikknek a hitelszövetkezetek a tiszta jövedelme felhasználásáról szóló 9. §-át, amely arról intézkedik, hogy az osztalék az alaptőke után az 5 %-ot nem haladhatja meg. Itt a következő módosítást javasolta: az osztalék az 5 %-ot ,,az Orszáigos Központi Hitelszövetkezet hozzájárulása nélkül" nem haladhatja meg. Indokolásában a vezetése alatt álló gyöngyösi hitelszövetkezetre hivatkozott, amelynek forgalma 1920-ban már 90 millió koronát meghaladta, s alaptőkéje pedig másfél millió koronára emelkedett. ,,Még sokkal nagyobb is volna az alaptőke és sokkal nagyobb lendületű volna szövetkezetünk működése, ha nincs ez a korláitozáis s amelyet az ellenagitáció teljesen kihasznál ellenünk, hogy tudniillik az 5 %-ot nem haladhatja meg az osztalék az alaptőke után. " A pénzügyminiszter válaszában kifejtette, hogyha Bozsik javaslatát elfogadnák, akkor a szövetkezetek joggal kérdeznék „Miért csak az egriek és a gyöngyösiek kapják meg a 6 %-ot? Akkor mi is követeljük. " A tárca vezetője ezt követően a javaslatot az alábbi formában kérte elfogadni: „Kivételesen indokolt esetben asz osztalék legmagasabb mérve az Országos Központi Hitelszövetkezet előterjesztésére a pénzügyminiszter által 5 %-on felül emelhető. " Ezután Bozsik visszavonta korábbi indítványát, mivel ,,a mi helyzetünk szempontjából a legteljesebb garanciát látom abban a módosításban, melyet a pénzügyminiszter úr szíves volt indítványozni." 29 A következő év, 1921. március 11-i nemzetgyűlési ülésén, miután Somogyi István képviselőtársát azzal vádolták, hogy a forradalmak alatt a báró Hatvani család ügyvédje volt, a vádat visszautasította, s tényszerűen bizonyította szerepét 1918 őszén a helyi rend 27 Nemzetgyűlési napló. Az 1920. ápr. 23-i 33. ülés. 172-177. 28 Nemzetgyűlési napló. Az 1920. ápr. 28-i 37. ülés. 366-368. 29 Nemzetgyűlési napló. Az 1920. szept. 23-i 109. ülés. 524-528.
