Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)

Fülöp Lajos: A gyöngyösi irodalom hagyományaiból. Írói pályák és törekvések a XIX. század első felében

kezetlenek", „könnyen kimondhatok", minél „rövidebbek", „fülszépek"...) a Szócsintan egészében véve elhibázott alkotás. Bugái tot említett elvei útvesztőbe sodorják. Nem csoda, ha munkáját a bírálatok egész sora követte

14

, melyeket az amúgy is megtört ember nagyon a szívére vett. Elvonult a nyilvánosság elől, de a szógyártásról már nem tudott lemondani. Magyarrá formálta pl. Krug négykötetes lexikonának szavait, erdészeti és vadászati, valamint növény- és állattani műszótárt állított össze (1863), sőt készített egy kétkötetes szógyűjteményt is. Mind a Szócsintant, mind egyéb kéziratban maradt értekezéseit az akadémia kézirattárába helyezte. Bugát munkálkodásának célja a magyar orvosi és természettudományos műnyelv megteremtése volt. Ezen a téren gyökeres változások kellettek, s ő vállalkozott is a feladat végrehajtására. Nem akarom Bugát életművét értékénél többre becsülni, de úgy gondolom, hogy több figyelmet és méltánylást érdemel annál, amit eddig kapott. Éppen ezért nem értek egyet Ernyei Miksa értékelésével, aki azt állítja, hogy „Bugát csupa jóakaratból nyelvünkön annyit rontott, mint senki előtte és utána."

15 Nem véletlen, hogy Vörösmarty a kortárs szemével nagyon is helyesen értékelte Bugát munkásságát. Megjegyzéseket fűzött a tudós legelső művéhez; örömmel látja „szorgalma és bátorsága után az egész bonctudomány roppant alkotmányát magyar nevekből és műszavakból előállatni"

16

. Bugát értékét Toldy Ferenc is felismerte. A „műnyelvi nagy reform"-mal kapcsolatban a következőket írja: „Ezen időszak utolsó éveiben egyetlen férfiú sugallatszerű, bátor fellépésével indult meg azon döntő hatású reform, mely az összes tudományok terén a szabatos, világos, könnyű, sőt elegáns nyelvi előadás ... feltételeit örök időkre megteremtette ...helyesen szólnia Révai, szépen Kazinczy, műszabatosan Bugáit Pál tanították a nemzetet."

17 Bugát tévedéseinek számbavételekor mindenképpen el kell különítenünk 1848/49 előtti és az az utáni működését. A reformkorban ünnepelték őt, mint a magyar természettudományos műnyelv megteremtőjét. Világos után azonban a sajtót elnémították, a közönség és a nyelvújító közötti kapcsolat megszakadt, s e nélkül eredményes nyelvművelés aligha képzelhető el. Bugát közvéleménytől elszigetelt tevékenysége is természetszerűleg torzult el. így azon sem csodálkozhatunk, ha Jókai Mór - Pesti Nagy Tükör c. élclapjában - már ilyen hangú levelet küld a Szócsintan szerzőjének: „Armagos telfej uram! ... Pofpírral észleltem, hogy amit eddig írtam, azt mindenki megérté; mántul rudirnyam legyen a Szó-Csin-Tan, s ha talán lesz is oly ködarcos kétbár, ki száj húz és vicsfog hegykőit tanainkon, szűfűtse bordaljunkat a léthorg, hogy száz földgömbkör után majd eljönnek a cseremisz és csuvasz kutatárok, s meglepve itiepedőink, azt mondják: ezek a mi tolltolóink voltak! - Addig is kezemezve maradtam Armagos telfej uramnak bókadós kefekésze: Tyúkapjafi Márton."

18 A szertelen újítás a továbbiakban az új ortológiához vezetett. Az ellentámadás 1861-ben Szabó József akadémiai előadásával (Magyarítás a természettudományokban s különösen annak gyakorlati jelentősége) indult meg, majd az akadémia testületileg is állást foglalt. Bugát végképp visszavonulásra kényszerült. A tisztogató munkát ezután - nagyjából a századfordulóig - Szily Kálmán és követői, a Természettudományi Társulat és Közlönye, 14 L. Toldy Ferenc tiltakozását. Akad. Értesítő 1857. 164. - Uő.: A nyelvbeli újítások hatásairól... Új Magyar Múzeum 1857. 425. és BALLAGI Mór: Nyelvújítás és nyelvromlás. Akad. Értesítő 1857. 311, 401. 15 Nyr. VII. 26. 16 VÖRÖSMARTY Mihály ÖM. VI. 194. 17 TOLDY Ferenc Bugát Pál emlékezete. Budapesti Szemle II. 257. 18 Id. STILLER Kálmán 1914. 173.