Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)
Fülöp Lajos: A gyöngyösi irodalom hagyományaiból. Írói pályák és törekvések a XIX. század első felében
főként pedig a meginduló Magyar Nyelvőr végezte el. 19 Igazságtalanok lennénk azonban Bugáttú szemben, ha csak pályájának utolsó szakasza alapján ítélnénk meg egész életművét. Ha megfeledkeznénk a Természettudományi Társulat megalapításáról, nem utolsósorban pedig a korábbi műszavairól, melyek valóban gazdagították a magyar nyelvet, s amelyeket azóta sem a szakirodalom, sem a köznyelv nem nélkülözhet. Bajza József (1804-1858) Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy irodalmár, aki amellett, hogy verseket írt, irodalmi kritikát teremtett... Ez pedig szinte lehetetlen. A költészetet ugyanis az érzelem melege táplálja, a kritikát meg a hideg értelem. Hogy lehet valaki költő és kritikus is egyszemélyben? Lágy is ós kérlelhetetlen is? Mikszáth Kálmán írja 20 , hogy még az élettelen tárgyak között is csak egyszer látott olyan reszelőt, amely egyben harmonika is volt. Mindegy: Bajza József írásunk főszereplője össze tudta egyeztetni a kettőt. Sőt, Barabás ránk maradt Bajza-képe is mintha ezt a kettősséget példázná. Szelíd szem, enyhe mosoly, finom vonások - tagadhatatlanul a költészeté; sűrű, mefisztói szemöldök, bajusz és szakáll tegyük fel: ez meg a polémiáé... Bajza ízig-vérig a reformkor embere volt, megszállott újító, rendkívül sokoldalú egyéniség: költő, kritikus és publicista, az irodalmi élet egyik vezéralakja, színházat igazgat, folyóiratot szerkeszt, esztétikai tanulmányokat, iránymutató polémiákat és világtörténelmet ír. Tragédiája éppen az, hogy szétszórta, felaprózta magát. Ebből következik, hogy tevékenységének valamennyi területét aligha tudta azonos szinten művelni. Krónikás hitelességgel sorolhatjuk életének főbb állomásait... A Heves megyei Szűcsi községben született, 1804-ben. Apja, Bajza Mihály jó gazda és korában szokatlanul művelt ember. O adja fia kezébe a római történetírókat, szónokokat és költőket, - sőt még írásra is buzdítja. A Bajza család igen népes, hat gyerek van: Mihály, Antal, József, Lőrinc, János és Zsófia. A szülők az 1810-es évek elején elválnak. Az anya a három kisebb gyermekkel Szűcsiben marad, az apa pedig a nagyobbakkal (József is köztük van) Gyöngyösorosziba költözik. Az ifjú Szűcsiben hat évet, Orosziban pedig egy évet tölt, 1812-ben iratkozik be a gyöngyösi gimnáziumba, ahol öt évig tanul. A mátrai táj - virágborította domboldalaival, völgyekben rejtőző falvaival, évszázados tölgyeseivel - igen nagy hatással van érzelmi életének alakulására. Szülőföldjétől 1817-ben szakad el, s csak a vakációkra jár haza. A fővárosba kerül, itt is érettségizik. 1818-tól az egyetem bölcsészkarának hallgatója, majd - apja kívánsága szerint - a jogra megy át. ,,En nem tudom, mennyire fogom szeretni a törvényt, de azért jól megtanulandom, habár gyakorlására nem volnék is hivatva" - írja ekkor 21 . Egy tanévet a híres pozsonyi akadémián tölt, de nagyon hiányzik neki Pest és barátja, Toldy Ferenc. A heves és türelmetlen Toldy jó hatással van a nyugodt, szemlélődő Bajzáira. Kapcsolatuk közös törekvésen alapul: az európai színvonalú magyar irodalom megteremtésén. A jogakadémia elvégzése után patvarista Földvári Ferencnél Gyöngyösorosziban. Részt vesz Heves megye társadalmi és politikai életében. Ott- találjuk az 1825-ös reformkori 19 Vö. KOVALOVSZKY Miklós 1955. 309. 20 Mikszáth Kálmán: Gyulai Pál. In: írói arcképek. [Szerk.: Bisztruy Gyula.] 1953. 106. 21 Bajza József összegyűjtött művei. [Szerk. : BaJics Ferenc] 1899-1900. VI. 16.
