Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)

Fülöp Lajos: A gyöngyösi irodalom hagyományaiból. Írói pályák és törekvések a XIX. század első felében

közeg, közélet, labdacs, légcső, lob, mozgékony, mozzanat, működik, műtét, nyomda, nyúlékony, penge, ragály, rokonszenv, rovar, sav, sebész, sejt, sipoly, szélhűdés, szemcse, szemész, szórványos, szörp, tan- és összetételei, tanán; tapasz, természetrajz, természettan, tetszhalál, tüdővész, vegytan, vízkór stb.

H Vessünk egy pillantást Bugát szóalkotó módszerére is. Igen gyakran már meglévő szót új jelentéssel lát el, pl. sérv (Gyöngyösinél még „seb" jelentésben), heveny (azelőtt „forróság"), ideg (korábban „húr" jelentésben) stb. Kedveli a „gyökelvonás"-t, a járulékelemek elhagyását: dörzs (a dörzsöl-ből), dudor (a dudorodik-ból), gyógy (a gyógyít-böl) stb. Képzett szavait a nyelv törvényei szerint alakítja, vagy a nyelvújítók sajátos képzésmódját használja fel (sebész, ízület, izzadmány, adag, roham stb.), de alkalmazza a szóösszetételt is (árjegyzék, földgömb, sejtszövet stb.). Lássunk gyenge szóalkotásai közül is néhányat: huszár - kaktusz, ti. húsos és szúr; büng = zenit, ti. fölöttünk csüng-büng; tapal - nadír, ti. a tapodás alja stb.

9 Tolnai Vilmos jellemzése szerint: „Egész szótárirodalmunk legérdekesebb műve ez; a leghihetetlenebb furcsaságoknak és a legkitűnőbb ötleteknek csodálatos zagyvaléka."

10 Bugát hatalmas szógyűjteményével orvosi és természettudományi irodalmunkat kívánta gazdagítani. Ez időben ugyan már a Tudós Társaság is foglalkozott a természettudományi műszók felgyűjtésével, az eddigi próbálkozások összegzésével, ennek a kísérletnek azonban - Bugát szerint - inkább csak „históriai becse leend". A Szóhalmazról pedig azt állítja, hogy „csak a divatba átment, vagy remélhetőleg átmenendőket foglalja magában"." A szabadságharc bukása után a magyar nyelvművelés is visszaesett. „A közhivatalok, iskolák, intézmények elnémetesítése, az a rengeteg idegen ajkú tisztviselő, akit a bécsi kormány az országra rászabadított, a német iskolakönyvek, a német, többnyire selejtes irodalom nem maradt hatás nélkül a reformkor rohamos újulásában meggyengült nyelvérzékre, és tág kaput nyitott mindenféle idegenszerűségnek" - írta Tolnai Vilmos

12

. Nyelvtudósaink látták a bajokat, és meg is próbáltak gátat vetni az idegen szavak terjedésének. Ismét divatba jött a szógyártás. Az öregedő Bugát - akit 1848-ban a nemzeti kormány Magyarország főoivosává nevezett ki, s most állásától megfosztott, rendőri felügyelet alatt álló hazafi - ismét munkához lát. Szócsintanában (1857) át akarja gyúrni a nyelvet, hogy ne legyen akadály a fejlesztés előtt. Mindazt, amit eddig alkotott, elméleti, tudományos rendbe kívánja foglalni. Összevonja pl. a szavak elejét: szócsíntan = szókat csinálni tanít. Összeránt szavakat: korgór — korgó kör = kolera; nelyeslés - nem helyeslés, ti. helytelenítés stb. Közmondásokat von össze: hordóiig (vacuum) — üres hordó jobban kong; igador (szótartó) - az ígéret szép szó, ha megadják, úgy jó stb. Ragozott szót gyökként alkalmaz: akolbulitás (excommunicato - kiakolbolit változatban maradt meg), útnaklat (missio) stb. A ragos szavakat képzőkkel látja el: hátrál, éjjelez stb., ill. szokatlanabb megoldással: bajbulni (bajból kiszabadulni), fátulit (erdőt irt) stb. Kettőzéssel fokoz: emember (művelt ember), tatap (cohaesio) stb.

13 Bár bevezetőjének utalásai igen érdekesek a nyelvújítás szempontjából (az új szók legyenek „dologütők ,,üt8 L. TOLNAI Vilmos 1929. 165-166. 9 Vö. STILLER Kálmán 1914. 169-170. 10 TOLNAI Vilmos 1929. 64. 1 1 Vö. BUGÁT Pál i. m. Bev. 12 TOLNAI Vilmos 1929. 173. 13 Vö. STILLER Kálmán 1914. 173. és TOLNAI Vilmos 1929. 174-5.