Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)
Bakó Ferenc: Kőbe vájt építmények a Mátra környékén
úgy is lehetséges, hogy ez a sírboltok dombja volt, ahová mások mellett hívei a királyt is elhelyezték. Kereszténysége mellett Aba Sámuel a nyugati orientációval szembeforduló, a régi pogány vallás, életmód és társadalmi berendezkedés híve volt. Emlékét a mindenkori királynő történészek, krónikások elhomályosították, mert életében és halála után is tisztelte őt a nép, mint a nomád nemzetségfők legnagyobb méltóságra emelkedett személyiségét. 89 Eltemetése zavaros körülményeinek magyarázatát talán a kabar elődök sziklasírba temetkezésének hajdani szokásával lehetne összefüggésbe hozni. A barlangépítmények második, igen réginek látszó emléke sem borgazdasági, hanem vallási jellegű. Az istenmezei barlangtemplomnak csak apszisa maradt meg, a hajó és a főhomlokzat, az iratokból úgy tűnik, a XVIII. sz. elején pusztulhatott el. Pontos feljegyzés nincs erről, de az 1700-as évek elejének történeti viszonyaiból arra következtethetünk, hogy a barlangtemplom a töröktől való felszabadulás éveiben még épségben volt, tehát jóval korábban, évszázadokkal azelőtt készülhetett. A falunév etimológiáját elősegíti és módosíthatja az a tény, hogy „Isten" családnevet 1450 óra ismerünk az ország több pontjáról, így Heves megyéből is. A nyelvészek szerint valaki kaphatott ilyen nevet vallásos életmódjáról, de a XVI. században már előfordul az Istenmezei családnév is. 90 Más irányba vezető kapcsolatot tár fel az „isten" szó nyelvtörténeti jelentése, amely „atyácska" lehetett, amint más nyelvekben is jelöli az „atya" jelentésű szó az Istent. 91 Az Istenmezeje földrajzi név eddig ismert magyarázata mellé fel lehet tehát venni az atya-, az ős-mezeje, az apa-mezeje (birtoka) - jelentést is. Ebben az esetben az isten szó alatt egy család, nemzetség ősét, ősapját kell érteni. Csak az a kérdés, hogy ki lehetett az a személy, aki a Felsőtarnavölgyét a XV. században és valószínűleg még azelőtt is birtokolta. A harmadik legrégebbi barlangépítmény a kompolti uradalmi pince, aminek építését ennek első szakaszában csak sejteni lehet. Az Árpád korban az Aba nemzetségnek kastélya volt a faluban, s mellette egy monostor, amit bencések számára a földesúr alapított. Az ő területükön napjainkban fellelhető pince, melynek középkori részletei is vannak, eredetileg nem tudható kinek a számára, milyen rendeltetéssel készült. Lehetett földesúri használatban, hogy a birtok dézsmaborát benne helyezzék el, de lehetett egyházi tulajdon is, a monostor pincéje. A monostor azonban még a középkorban megsemmisült, a pince viszont - legalább is részben és valószínűen - megmaradt, s így végleg világi tulajdonba került. Kívánatos lenne az építmény alaposabb műszaki vizsgálata, amely fényt deríthetne az építési periódusokra és elősegíthetné keletkezési időpontjának meghatározását. Török hódoltság előtti építést feltételezhetünk még néhány fentebb tárgyalt helységben annak ellenére, hogy a korokat, az időpontokat nem lehet adatok segítségével pontosan meghatározni. Gyöngyöspüspöki uradalmi dézsmapincéjének építését az 1500-as évek elején megörökíti egy feljegyzés, de valószínű, hogy a szóban forgó pince már nincs meg, csak talán egy része. Az épület déli szárnya alatt húzódó pincerész és a hozzá kapcsolódó kisebb fülke, valamint az elágazást jelző, befalazott átjáró lehet, hogy ebből a korból maradt meg. A pince többi része a ma is álló U alakú egykori uradalmi épület alatt húzódik és azzal együtt épülhetett. Ugyancsak török kor előtti lehet az a gyöngyöspatai lyukpincesor, amelynek egyik tagját írtam csak le és a hagyomány alapján a helybeliek azt állítják, hogy a templommal egyidőben (XV sz.) készült. Nagy a valószínűsége annak, hogy Szurdokpüspöki határában a „remetelyuknak" nevezett barlang is középkori eredetű. A régi faluhely közelében van, a Szentkereszt8') BAKÓ Ferenc 1989 I. 101. 90 KÁZMÉR Miklós 1993. 499-500. 91 TESZ II. 242.
