Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)

Bakó Ferenc: Kőbe vájt építmények a Mátra környékén

16. kép Szentkereszt kútja, Szudokpüspöki, Pusztafalu Megjegyzések Tanulmányom egy földrajzi táj barlagépítményeit tekintette át, a Mátra hegység déli, nyugati és keleti lábainál. A vizsgálat 22 települést vont látókörébe, mert ezeket földtani, néptörténeti és birtoklástörténeti jellemzők többé kevésbé összefűzik. A geológiai adottságokat azért találtam mérvadónak a települések kiválasztásakor, mert a kőzetek minősége különösen kelet felé elhatároló, de gyengébb lehetőségeik mellett még mindig alkalmasak barlangépítmények kialakítására. Kivételt képeznek a Tárna völgy keleti partvidékének helységei (Kompolt, Demjén, Dob), ahol a kedvezőbb feltételeket jelentő vulkáni tufák már megjelennek. A Mátra környékének nevezett kistáj néptörténete a szomszédos tájakhoz viszonyítva egységesnek tekinthető. Az Árpád-korban nagy része a kabar eredetűnek tartott Aba nemzetség szállásteriilete, majd birtoka volt. Ez a körülmény arra enged következtetni, hogy a honfoglalóknak ez a törzse magával hozta a szőlőművelés, a bortermelés ismereteit. Az etnikai képet a török hódoltság kora változtatta meg: a falvak egy részének lakossága elpusztult, helyükre pedig jórészt szlovák, illetve német telepesek jöttek. Ezek: Markaz, Domoszló, Kisnána és Kompolt. A jövevények mindenütt átvették és továbbfejlesztették a táj szőlőművelő hagyományait. A kistáj összetartó vonásai között tartjuk számon a föld birtoklásának módját is: a kisebb nagyobb világi földesurak területe volt ez, Gyöngyös központtal, egyes településeken szőlő