Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)
Bakó Ferenc: Kőbe vájt építmények a Mátra környékén
latban a borral. A falu középpontjában ismeretes a Téeszpince (70), amelyről így írnak: „bortároló és borozó". Méreteiről, formájáról közelebbi információnk nincs, de valószínűleg ez volt egykor az egyházi uradalom dézsmapincéje, mert a nagymennyiségű dézsmabor miatt erre szükség lehetett. A műemléki helyszíni kutatás során tűnt ki, hogy a faluban lyukpincéket nem használnak, és a pincék a lakóházak alá épülnek. A földrajzi nevek gyűjtésekor már nem ismerték a Pesty Frigyesnél közölt két nevet, amelyek vallástörténeti jelentőségűek: Remete fúja és Remete domb — bizonyára azért, mert napjainkban ezek Gyöngyös város határához tartoznak. 29 Gyöngyösoroszi Az Aba nemzetség Árpád kori birtoklása után a XIV. századtól különféle főnemesi famíliák tulajdona. A XVI. században, de valószínűleg korábban is, határában nagy kiterjedésű szőlők voltak: 1696-ban 360, a XVIII. sz. elején 100, 1770-ben 355 „kapás" nagyságban. A falu birtoklásán 1770-ben több nemesi család osztozott, a XIX. században pedig 5 família, de majorsági birtok nélkül. 1936-ban 634 hold szőlővel a lakosság főfoglalkozása a bortermelés volt. 30 Ennek ellenére pincére alig van adat, s az is a belterületről. Legutóbb a termelőszövetkezet birtokában lévő Pince (30) egykor valószínűleg a legnagyobb birtokos dézsmapincéje volt, de előttünk ismeretlen. A másik, a Kekécs pince az egykori tulajdonos nevét viseli éppúgy, mint a kastély. 31 A műemléki kutatás felderítette, hogy ebben a szőlőtermelő faluban a múltban nem voltak pincék: csak az első világháború táján kezdtek építeni a lakóházak alá. Korábban, mint egy levéltári adat is bizonyítja, kamrában tartották a bort. 32 Gyön gyös tarján Az Áipád-korban az Aba nemzetségé, a XIV. század végén előbb a Széchenyi família, majd különböző nemesek tulajdona. Az Országh család kihalása után a négy línea örökli. 1770-ben nyolc főúri család a részbirtokos, amikor a lakosság jórészt bortermelésből él. 1936-ban 1265 hold szőlőt művelnek a tarjániak. 33 Bortermelésük tehát jelentős, s ez a pincék számában is megmutatkozik. A földrajzi nevekből kiindulva, a belterületen, a falu északnyugati részén a Part nevű domb aljába vágva pincesor húzódik (20), amit a műemléki topográfia Völgy-oldalnak nevez és megemlíti, hogy a templom körül is vannak kisebb pincék. 34 Belterületen van még a két uradalmi pince is, a régebben Adorján pince, majd Téesz pince (34. sz., épületekkel) és a Nagypince, más néven Haller pincéje vagy Borhy pince (44). A falu határában a belterülettől északnyugatra fekszik egy, a középkorból már ismert, de régóta lakatlan település: Fajzat puszta (217), mellette pedig egy valószínűleg középkori eredetű, de erősen átalakított építmény, a Vörösbarátok pincéje. Ez utóbbi a földrajzi név gyűjteményben nem szerepel, de a Vörösbarátok árka, a •Vörösbarátok temploma nevek igen (199 és 250). 33 Műemléki kutatás során megszemléltem a Nagypincét, amit a helybeliek Francia 29 PELLÉNÉ IV. 63, 69. 70. 30 LADÁNYI István 1936. 183-184. 31 SOÓS Imre 1975. 226-228, LADÁNYI István 1936. 180. 32 PELLÉNÉ IV. 37-38. 33 Top. III. 210, HML Polg. Perek 1764. 792. 34 SOÓS Imre 1975. 244, LADÁNYI István 1936. 185. 35 Top. III. 245.
