Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1997)
Bakó Ferenc: Kőbe vájt építmények a Mátra környékén
tokosokra és középbirtokosokra jellemző formái a templomtól északnyugatra emelkedő domb alá vannak vágva. A Part nevű domb két részből áll, az Egyház partja, és a Ballá part, ahol 1728-ban már említenek az iratok pincét. 1778-ban szóba kerül báró Haller két borpincéje, amelyek „homokbul ásva" készültek és 400 akó bort tárolnak bennük. A Part alatt vágott pincéken kívül lakóházak alatt is tartottak bort és az ilyen pincék száma korunkban mindig több lett. A Pincesor, vagy Part 11. számú típusa lehet a többi pincének is: négyzetes alaprajzú borháza, „ternáca" kőből rakott, az innen mélyebbre vezető „torokkal" együtt, ahonnan lépcső vezet a még mélyebben húzódó „ágba". Ezt már nem kőből rakták, hanem a természetes kőzetbe vágták. A borház bejárati falát hatalmas kváderkövekből építették, az ajtó keretét pedig félköríves kövekből állították össze. 17 A földrajzi nevek gyűjteménye a belterületen az említettek mellett ír még a Petermálról, ami alatt pince van, és ahol régen feldolgozták a szőlőt. A határban felsorolja még a Borhy tanyát, újabban Téesz-pincét, ahol borfeldolgozás és tárolás folyt (134), a Vizes pincét forrással (183), a Nagytelepi pincét (337), és az újabban épült Téeszpincét (436), valamint a Varjas tanyát (487), ahol az állami gazdaság pincéje volt. 18 A gazdag földrajzi névanyaghoz meg kell említeni, hogy a határ benépesítése földesúri majorokkal már nagyon korán megkezdődött. 1750 körül alakultak meg az eső majorüzemek, ekkor már kettőről tudunk, az egyik szőlőtermelő, a másik szemtermelő volt. A majorokat részben a kint lakó gazdasági cselédség, részben a faluból kijáró napszámosok dolgozták meg. A gazdasági épületek, nyaralók, a cselédlakások mellett borospincék is készültek. A majorok nagyobb részét 1945 után a lakosság lebontotta, ill. szövetkezeti szervek vették át. Az esetleg ma is meglévő uradalmi pincék vizsgálata még hátra van, erre még nem került sor. 19 Halmajiigra A Gyöngyöshalmajból és Hevesugrából összekapcsolódott kisebb határú település életében, gazdálkodásában a bor termelése és tárolása nem jelentős. Területén mindössze 3 borpincéről tudunk, s ezek egykor nagyobb birtokosok tulajdonában lehettek. Földrajzi neveikből csak a belterületen - talán lakóházak alatt - jegyezték fel ezeket: Fehérboros, Vörösboros és Borhciz, ez utóbbihoz pince is tartozott, de közelebbi adatok róluk nincsenek. 20 Markaz A XVIII. században szlovákokkal újjátelepített falu életében hajdan nem volt jelentős a bortermelés, ennélfogva pincéi száma kevés. Ezek a belterületen két csoportban helyezkednek el: keleten a templom mögött - Pince-köz - és nyugaton az országút mentén. A pincék előtt épített borház, „gádor" áll, a falu határában 2 uradalmi pincét tüntet fel a földrajzi nevek jegyzéke. Mindkettő a belterülettől délkeletre fekszik Gluszner-pince vagy Alsó-tanya (401), ill. Glüszner-pince, vagy Téeszpince (412) néven. Régiek lehetnek: a helyi termelőszövetkezet bővítette, alakította őket. Nem világos, hogy milyen lehet a határban lévő Jeges-pince vagy Jégverem (281), amiről azt írják: „nem a pincéhez, hanem a veremhez hasonlítható". 21 17 BAKÓ Ferenc 1975. 32, 52, 60. 18 PELLÉNÉ IV. 134-154. 19 BAKÓ Ferenc 1975. 38. 20 PELLÉNÉ IV. 166. 21 Top. III. 409. PELLÉNÉ IV. 49, 51.
