Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

Horváth László: Adatok a gyöngyösi zsidóság újkori történetéhez

ság teréről származtak. 1739-ben azért próbálják a zsidókat - szervezetten az első ízben -, a városból kiűzni, mert a pestisjárvány terjedését az ő vándorkereskedésüknek tudták be. Ekkor a kiűzést csak az állítja meg, hogy Orczy báró védelmébe fogadja őket, minek következtében a város is a rendelet visszavonására kényszerült. A források egyébként ennél az esetnél azt is elárulják, hogy mindössze 8 család élt a városban.

16 A tömeges betelepedésük csak a XVIII. század végén indul meg. Az újkori magyar zsidóság túlnyomó része nem a megelőző korszak zsidóságának leszármazottjaiból állt. Az ország egyesítését követően évszázadokon át folyt a betelepedés, három fő irányból és három nagyobb hullámban. Legkorábban a XVIII. század legelején az osztrák-német területekről érkeztek zsidók az országba, majd a XVIII. század közepétől a cseh-morva irányú bevándorlás volt a döntő tényező. Végül az utolsó - tömegében és jelentőségében is leglátványosabb- beköltözés említendő. Lengyelországból, annak felosztása után, főleg a galíciai területekről végig a XIX. század folyamán érkeztek csoportok. Ennek a migrációnak a tetőzése a reformkorra tehető, de egészen az első világháborúig nyomon követhető. Míg 1700 körül 4 071 főre teszik az ország zsidóságának létszámát, addig 1739-ben 11 621, 1789-ben 80 775, 1805-ben 126 620, 1840-ben pedig 244 000 zsidó szerepel a forrásokban.

17 Népességük gyors növekedése okaként csak részint - főleg a kezdeti időben - fogadható el a migráció, későbbiekben az igen magas népszaporulat a fontos tényező, mely a magyarságénak 3-4 szeresét is elérte. Ezt a gyors felfutást a "francia háborúk" nagymértékben elősegítették. A nagy gazdasági konjunktúra, a mezőgazdasági árútermelés bővülése által teremtődött új hitelezői, forgalmazói feladat kihívásának kellett megfelelni. Az árútermelésre lassan megnyíló nemesi mezőgazdaság nekilendítéséhez hihetetlen mértékben megnőtt az igény a mobil tőke iránt. Ezzel nemcsak a nemesség nem rendelkezik Magyarországon, de gyakorlatilag senki, aki a feudális hierarchia tagja. A XIX. században ezért az a kétségbeesett érdeklődés a hitel iránt. A várakozásnak megfelelni pedig csak a zsidóság tud. Ennek a csoportnak Magyarországon egyebe sincs, csak mozgótőkéje, hisz éppen a nemesek törvényei tiltják az ingatlantulajdonok megszerzését. II. József császár uralkodásának tíz éve döntő jelentőségű változásokat hozott ezen a téren is. A nevezetes Türelmi rendeletének kihirdetésekor (1781.) már a zsidókra vonatkozó rendelet-tervezete is készen állt. A "Systematica Gentis Judaicea Regulatio"-t azonban - a magyar kancellária és a megyék késlekedése miatt - csak 1783-ban tette közzé a Helytartótanács. Ez a szabályozás a bányavárosok kivételével teljesen liberalizálta a szabad költözködés jogát, állami felügyelet alatt álló zsidó iskolák fölállítását rendelte el, földet bérelhettek, járhattak elméletileg egyetemre. Még az öltözködésben is eltörölte a megalázó kötelező jeleket, sőt nagy buzgalmában a szakáll levágását is elrendelte.

18 II. József a halála előtt ugyan ezt a rendeletét is visszavonta, de az eltelt egy évtizedes felpezsdülést már nem lehetett semmissé tenni. Szerepük és létszámuk Gyöngyösön is megnőtt az 1790-es években. Ez évtől szakadatlanul kérik, hogy zsinagógát építhessenek és rabbit tarthassanak. Ez már biztos jele nagyfokú megerősödésüknek. "Imádságos házaik" eddig is voltak, s egy ez évi kimutatásból az is kiderül, hogy rabbijuk is van, bizonyos Dániel Jakob. Több forrás egybehangzóan arról 16 SZEDERKÉNYI Nándor 1893. 206. 17 BRAHAM, Rudolph L. 1988. I. 26. 18 GONDA László, 1992., 314.