Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

Horváth László: Adatok a gyöngyösi zsidóság újkori történetéhez

széket képezvén, midőn Nehórai, Mózesnek fia, előttünk megjelenvén, e következő tanúvallomást tette: Gyöngyös városában voltam, hol egy Vácz városából való keresztény is volt kinek neve Mátyás..." 'A tanúvallomás a továbbiakban nem emlékezik meg többet a városról. A forrás mégis azt a feltételezést engedi meg nekünk, hogy a kereskedelméről - földrajzi fekvése okán már a XV. században - ismert városban nemcsak megfordultak időnként zsidó vándorkereskedők, de le is telepedtek. A mohácsi vészt követően a zsidókat általában kiűzték a magyar városokból. A háromrészre szakadt ország területein helyzetük korántsem volt egyforma. Ebből a szempontból minket leginkább érdeklő török hódoltsági részeken volt a zsidók helyzete a legkedvezőbb. Nemcsak vallási türelmet élveztek, de jórészt kézbe is vették a pénzügyeket és a kereskedelmet. Szerepüket megőrizték Gyöngyösön, erre ékes bizonyíték, hogy 1657-ben Szimcha ben Gerson ha-Kóhen nándorfehérvári rabbi a város nevét szerepelteti abban a településnév-felsorolásban, ahol rituális válóleveleket állítottak, állíthattak ki. A jegyzék a századforduló körüli állapotokra utal, mert leírja, hogy nagyapja Szimcha bár Chájim budai rabbisága idejére vonatkozik a felsorolás. Gyöngyös szerepeltetése a "Nevek Könyvében" azt valószínűsíti, hogy az 1600as években Gyöngyösön is kellett zsidó hitközségnek működni.

2 A kereskedelemben betöltött szerepük jelentős. A zsidók és a görögök - Gyöngyösön az ún. "arnótok" (albánok) - nemcsak boltokat tartottak fönt, hanem ők voltak a terménykereskedelem lebonyolítói is. Még a királyi Magyarországon lakó földesurak is szívesen látták őket, mert csak az ő közvetítésükkel tudták értékesíteni terményeiket. Egy szolgáltatási űr, egy igény volt az a lehetőség, amit kihasználtak. Több tájegység, a háromrészre szakadt ország árúi az ő közreműködésükkel cserélhetett csak gazdát. Vállalkozásuk bár jelentős hasznot hozott, de a haszonnal egyenes arányban állt a kockázat is. Egy-egy kistermelő kevéske gabonájától, borától könnyebben megszabadulhatott. Erre elegendő volt a hetivásárok, pláne az országos vásárok forgataga. De a vidék közép- és nagybirtokainak termékeit nehezebb volt értékesíteni. Itt volt jelentős a vándorló zsidó kereskedők szerepe, akik Gyöngyösről kiindulva, otthonosan mozogtak a Mátraalján. "Ha a bátyus zsidó kereskedés végett a falukba kószál, leveretik, kiraboltatik s valamely katona által megöletik, ez bebizonyul s ismert leszen, hogy a zsidó megöletése után pénzétől és javadalmától megfosztatott s elhurcoltatott, vájjon mondhatja-e az örökös: én a gyilkost nem ismerem, azért én kártalanítást követelek azon föld lakosaitól, melyen a gyilkosság megtörtént..."^ A hatvani török bíróság kérdezi ezt, s a korban nem akadémikus kérdésfelvetés a "megölt bátyus zsidó" esete. Ez a csoport teremtette meg az élő kereskedelmi, gazdasági kapcsolatot a háromrészre szakadt ország területei között. Különböző mezőgazdasági és ipari cikkeket, valamint török árúkat (kelme, kávé, szattyánbőr, dohány, stb.) szállítottak nyugatra. Onnan pedig ipari termékek, ércek, stb gazdagították az itteni kínálatot. A jelek azt mutatják, a török uralom alatt élő zsidók mindvégig eleven kapcsolatban maradtak a királyi és erdélyi Magyarország zsidóságával. 1668-ban IV. Mehmed fermája a hatvani kádihoz arról szól, hogy tilos a budai árusoknak és "sidok"-nak, kik gyöngyösi "zimmiknek" hitelre holmit eladtak, pénzüket már a határidő 1 KOHN Sámuel 1881. 60. A héber eredeti egyébként a város nevét Gondjes alakban írja. 2 KOHN Sámuel 1881. 115-116. A település neve itt Gondis alakban bukkan fel. A Nevek Könyvében szereplő 15 településből ezt a régiót Gyöngyös mellett csak Pásztó képviseli. 3 SEBŐK László, Ethei 1880. 160. XVI. századi török okmány fordítása. Az eredeti Sebők korában az Egri Egyházmegyei Könyvtár tulajdona volt.