Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

B. Gál Edit-Szilcz Ágnes-Deák Endre: Életmód és temetkezési szokások Gyöngyösön a 18. század végén, 19. század elején

1995. MÁTRAI TANULMÁNYOK GYÖNGYÖS p. 29-49 Életmód és temetkezési szokások Gyöngyösön a 18. század végén 19. század elején - Miről árulkodik a Szent Erzsébet templom kriptája? B. Gál Edit - Szilcz Agnes - Deák Endre ABSTRACT: Life style and burial customs in Gyöngyös at the end of the J8th and the beginning of the 19th century. It was during the summer of 1993 that the crypt of St. Elisabeth's Church, founded in the Middle Ages, was excavated. No written record remained until the 17th century about the history of the chapel which stood outside the town at that time. During the Turkish rule it was used as a granarz. Between 1630-40 the landowners of Gyöngyös settled Slavic-speaking Protestant families from Upper Northern Hungary, who mainly made their living in industy. The Franciscans undertook their reconversion to the Catholic faith, therefore they requested this outer church, which they received from the town to fulfil this service. The excavation threw light on the burial customs and costume of this ethnic group, as well as its social role played in the restricted town community of the late 18th and early 19th century. 1992 őszén Dr. Nagy Lajos apát úr azzal a hírrel kereste fel a Mátra Múzeumot, hogy a Szent Erzsébet templom szentélye alatt - melynek felújítási munkálatai akkor kezdődtek kriptát találtak. Ezen első utunk alkalmával az épület dél-keleti oldalán nyíló külső lejáraton át jutottunk az egykori temetkezési helyre. Apát úr véleménye már akkor az volt, hogy kellett lennie valahol a templomból is egy lejáratnak, melynek valószínűsíthető helyét csak sejteni lehetett az egymásra rakott koporsók tömege miatt/^ A kripta északi oldala teljes hosszában és kb. 2 méter szélességben le volt falazva, s mint később kiderült e mögött is egymásra pakolt több tucat koporsó rejtőzött. Ugyanezt figyelhettük meg a déli oldalon, de ott csak kb. 2 méter hosszúságban húzódott a fal. A temetések időpontját ekkor még csak hozzávetőlegesen tudtuk megállapítani. Néhány használati tárgyat is találtunk teljesen rendezetlenül a fal mellé leszórva (szétszedett zöldmázas kályha, gyöngyösi kapa, edények) melyekről nem derült ki, hogy mikor és miért kerültek oda. Az első „szemlét" követően 1993. augusztusában kerülhett sor az igazi munkára, a kripta feltárására illetve az ezt követő történeti kutatásra és a megmenthető viseleti anyag restaurálására. Ebben a tanulmányban részben a történeti háttérrel, a korral, a 18. század végének, 19. század elejének életmódjával , részben azzal a restaurátori munkával ismertetjük meg a tisztelt olvasót, mely ezekből a porladó, széteső posztókból és selymekből, a korhadó koporsókból múzeumban kiállítható tárgyakat „varázsolt". A Szent Erzsébet templom építéstörténetéről nagyon kevés adat áll rendelkezésünkre. Mikor épült pontosan? Nem tudjuk. Az 1993-94-es felújítás során lefalazott gótikus ablaktöredékek kerültek elő, melyek arra utalnak, hogy az eredetileg egyhajós gótikus kis kápolna a 14.-15. század körül épülhetett. Mindenképpen kormeghatározó az elnevezés, hiszen 1. A templom hajójában semmi nem utalt az egykori bejáratra.