Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

B. Gál Edit-Szilcz Ágnes-Deák Endre: Életmód és temetkezési szokások Gyöngyösön a 18. század végén, 19. század elején

Szent Erzsébetet 1235-ben kanonizálták, tehát csak ez után emelhettek tiszteletére templomot. Nem szerepel még azonban a Csobánka testvérek 130l-es osztály-levelében, amelyben pedig eléggé részletesen leírják a falut, a testvéreknek jutott részeket.A templom a középkorban meghatározó pontja egy-egy településnek, vagy település résznek, tehát meglétét mindenképpen jelezte volna az oklevél. A helytörténeti irodalomban több feltételezés is szerepel az egykori kápolna építtetőjét, illetően. Felmerül Csobánka Dávid, Sámuel ^ sőt Szecsényi Tamás neve is, kinek földesúri hatalma idején látványos fejlődésnek indul a vidék/

3

) A 13. század második, illetve a 14. század első felében azegész orszgában nagyütemű templomépítkezések folytak. Ezek azonban már sokkal inkább földesúri, mint királyi alapítások voltak. Átalakul a „tíz falu egy templom" gyakorlat. Az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzék például Gyöngyösön egy nagyobb és két kisebb plébániát feltételez. Említi Miklós papot, aki 50 garast, valamint Beke de Golnimot és Martinus de Garat, akik 8-8 garast fizetnek. Többnyire erre alapul az a következtetés, hogy az egyik kisebb plébánia a Szent Erzsébet lehetett. Az alapító személye - okleveles adatok hiányában - továbbra is homályban marad. Ennek a kápolnának (még az 1740-es városi térkép is csak annak jelzi) a neve a korai időktől fogva összekapcsolódott az ispotály szóval. Az ispotály, az elesettek, szegények menhelye volt, melyet a középkorban - hasonlóan a gyöngyösihez - általában a település szélére építettek, s melyek hazánkban igen gyakran Szent Erzsébetet választották patrónusul/

4

) A topográfiai elhelyezkedés tehát szintén középkori eredetre vall. A török uralom idején már állt, neve azonban sem a vallási villongások, a templomokért folytatott „harcok", sem pedig felújítási kérelmek kapcsán nem merül fel a török okievekben . Ennek egyik oka részben a város határán kívüli volta, - hiszen félve a portyázó magyar és török katonáktól senki sem hagyta el szívesen a kapukat - részben - a ferencesek História Domusa szerint - romos állapota, mely miatt egyik felekezet sem tartott rá igényt. Az épületet a 17. század elejéig gabona raktározására használták. Az 1630-as években a Thökölyek, Koháryak és más földesurak szlovák ajkú protestáns családokat telepítenek Gyöngyösre. A nagyrészt nemeslevéllel rendelkező, ipart űző betelepülők Trencsén, Túrócz, Árva, Liptó és Sáros megyéből érkeznek városunkba, s a Szent Erzsébet templom melletti, akkor kialakuló Kis-Hóstyán, illetve a település nyugati végén a Tó utcában telepednek le. A ferencesek ennek az új népcsoportnak a lelki gondozására, s a katolikus hitre való visszatérítésére kérik a tanácstól a városon kívüli templomot. História Domusuk szerint „1634-ben már szláv nyelven prédikál néhány itteni barát a „Neo populárisnak."^ 1645-ben tatarozzák, majd újból felszentelik az épületet. 1648-tól Miticzky Fulgentius ferencrendi szerzetes a tótok lelki vezetője, aki nagy lelkesedéssel fog hozzá a templom felszereléséhez. Az első igazán nagy átépítés 1775-1779 között történik, amikoris Quadri Kristóf vezetésével felújítják a szentélyt, új kriptát építenek és a nyugati zárófal elé tornyot emelnek. Ezt követően 1828-ban tatarozzák ismét az épületet/

6

^ Az általunk feltárt kriptában datálhatóan 1783 és 1822 közötti temetkezés figyelhető meg. A 18. század végén létrehozott kriptát a 19. század eleji felújításkor teljesen lezárták, s többé nem használták. Szóljunk néhány szót e kor temetkezési szokásairól! A temetők „mai" formája a 18.-19. században alakult ki. E századokig a halottakat a templomok köré temették. Bár ez a szokás igen régi keletű, - hiszen már Szent László király 2. DEZSÉR1 BACHÓ László 1944. 110. 3. BÁRTFAI SZABÓ László 1938.26. 4. SZABÓ János Győző 1984.82.és DRASKÓCZY István 1984 115. 5. HISTÓRIA DOMUS SIVE CONVENTUS GYÖNGYÖSIENSIS - 1767 6. DEZSÉRI BACHÓ László 1944. 113 -116., illetve DERCSÉNYI Dezső -VOIT Pál 1979 30-31.