Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

Várallyainé Hatala Emese: A gyöngyösi Szeplőtelen Fogantatás Társulat története 1908-1950-ig

két-három évig mint „választmányok" vettek részt a választmányi gyűléseken, s csak azután került rájuk a fődékáni tisztség (egy év). Csak a fődékánságot eltöltött lehetett az elnöki tisztség várományosa. A fődékánság eltöltése után újabb három-négy évi „választmányság" vagy bizottsági tagság következett, de előfordult, hogy még a választmányi testületből is kikerült az illető „pihenni", azaz csak mint rendes teherviselő tag vett részt a társulat életében. Akit előre elnöknek jelöltek, azt az elnöki tisztségét megelőző évben „behozták újra a választmányba" egy évre mint alelnököt. Aki az elnökséget is eltöltötte (ált. két év), még néhány évig benn maradhatott mint bizottsági tag a vezetőségben, majd kimaradt a társulatban. Helyettük pedig jöttek mindig az újak. Igy frissítették, újították meg a választmányi testületet. Ha egy társulati tag valamelyik másik társulatban tisztviselő volt, akkor a Szeplőtelen Fogantatás Társulatban fel volt mentve erre az időre a tisztviselői szolgálat alól. Ha akart szolgálhatott, de nem volt kötelező. Vegyük sorra az elöljáróság tagjainak feladatait. Az eredeti hierarchia szerint (az alapszabályzat első példánya) az ELNÖK, vagy régebbi szóhasználattal a „szószóló" áll az első helyen. „Szószóló, ki elnököl a gyűléseken és a temetőben temetéskor az egyházi szertartás után előimádkozik" - mondja az alapszabályzat ötödik szakasza. A társulati ünnepeken az elnök mondott beszédet és ő imádkozott elő. 1911-től „különleges szükségek körülményére" két évente alelnököt is választanak. Az ALELNÖK a már „másod éves" elnök mellett egy év alatt beletanult a tisztségbe és szükség esetén az elnököt is helyettesítette. 1930-ig csak a jegyzőséget eltöltött személy lehetett elnök. Ez az elnöki tisztség fontosságára, társadalmi megbecsültségére utal, hisz csak írástudó, már tanultabb embert kívántak erre a posztra. 1930-ra valószínűleg gyarapodott a társulaton belüli írástudók száma, és aki nem lett jegyző, nem feltétlenül volt írástudatlan. Ezt a feltételezést megerősíti az az 1929-es választmányi határozat, miszerint „1930-tól kezdve az elnöki állást foglalja el az aldékán is aki megfelelő ne csak a jegyző".

16 Második, de legalább olyan fontos tisztség a FŐDÉKÁNI poszt volt. A fődékánt ÖREGDEKANnak is hívták. Tisztségével, feladatkörével a Szeplőtelen Fogantatás Társulat alapszabályzata részletesen is foglalkozik: „A fődékánnak minden társulatbeiiektől illendő tisztelet és becsület adassék; úgy hogyha a társulatot illető dologban közülük akárkit és akármikor magához szólíttat, és amit kinek-kinek parancsol, a társulat rendje szerint tartozik mindenki szavát fogadni és neki engedelmeskedni."

17 A fődékán kötelessége volt a társulati tagokat a szolgadékánok által a társulati ünnepekre, egyházi szolgálatokra kirendelni, („bevetni"). A fődékánnál tartották a gyűléseket és a különböző ünnepi összejöveteleket. „Ha valaki a társulatbeliek közül súlyos betegségbe esik és ápolókat kíván, a fődékán tartozik a társulati tagok közül két embert mellé rendelni." „A fődékán és az aldékán tartoznak a társulatbeli betegeket látogatni és azokat a szentségek fölvételére figyelmeztetni és inteni. A beteglátogatás kötelme alól csak a hatósági tilalom menti fel őket."

18 A fődékán ügyelt az aldékánnal együtt a társulat vagyonára is: „A társulat minden vagyonát a fődékán és az aldékán a választmány állandó ellenőrzése mellett, saját anyagi felelősségük mellett kezelik, és a vagyonkezelésről minden évben, a december nyolcadikát követő vasárnapon délután ... számot adnak."

19 A fődékáni tisztség egy évre szólt. 16. Uo., 1929. dec. 4./3. tárgy. 17. Articuluskönyv, 1. alapszabályzat 7. szakasz. 18. Uo. 10. szakasz. 19. Uo. 14. szakasz.