Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)
Szecskó Károly: Adalékok Bán Imre gyöngyösi éveihez
tanévtől belépett a Collegium Hungaricum Szövetségbe, a helybeli református egyház presbitere lett, s jegyzőjévé választotta a Gyöngyösi Öregdiákok Szövetsége/ 82 ) Az 1936/37-es tanévben tagjává fogadta a Mátra Egylet választmánya/ 83 ) Az 1938/39-es tanévtől vezette a helyi református diákok Soli Deo Gloria Kollégiumát/ 84 ) Mivel 1945-ben politikailag igazolták, továbbra is működött a református egyház presbitereként, tagja lett a Magyar Orosz Művelődési Egyesület Kultúrbizottságának, s előadója volt a helyi népművelési tanácsnak/ 85 ) A második világháború utáni rendszerváltozás magával hozta a tankönyvek jórészének megváltozását is. Ennek során 1946 tavaszán a Vallási- és Közoktatásügyi Minisztérium elrendelte, hogy a Köznevelés első évfolyama ötödik számában közreadott tankönyvjegyzékben feltüntetett gimnáziumi könyvekre vonatkozó észrevételeket, tapasztalatokat, kívánságokat külön értekezleten is meg kell vitatni, s az erről készült jegyzőkönyvet a minisztériumba kell felterjeszteni. A helyi gimnáziumban ennek a vitája 1946. március 19-én volt. Az intézmény tanárai véleményüket, javaslataikat írásban is leadták. A gyűlés jegyzőkönyve az írásban leadott s az értekezleten elhangzottak tömör összefoglalását tartalmazza. A jegyzőkönyvben Bán Imre alábbi magvas véleményei olvashatók a tankönyvekről. "Baróti-Gerézdi: Magyar írók Katona Józsefig VII. o. és Barta-Kovalovszky-Waldapfel: Magyar írók Vörösmartytól József Attiláig. Mindkét könyv - igen helyesen - olvasókönyvtípus. Tartalmas és tömör irodalomtörténeti összefoglalással. Komoly munkával szerkesztett, értékes művek, s néhány hiány pótlásával, néhány kisebb fogyatékosság kiküszöbölésével kitűnő modern tankönyvekké válhatnak. Szempontjaik mindenütt frissek, az irodalomtudomány legújabb eredményeit ügyesen foglalják össze. A legfontosabb megjegyzésünk az, hogy az olvasókönyvet még részletesebbé kellene tennünk, még több szemelvény felvétele volna kívánatos. A régi magyar irodalomban ez talán nem is annyira szükséges, mint az újabb irodalmi és ízlésirányok ismertetése során. Az irodalom fogalmát tüzetesebben, s talán kissé pontosabban kellene meghatározni. A felvilágosodás korát nem lehet a XVIII. század elejéig visszatolni. Igaz, hogy vannak felvilágosodási csírák már ebben a korban is, de Rákóczi, Mikes, Faludi még nem képviselői ez újabb iránynak. Rákóczival kapcsolatban egyébként meg lehetett volna említeni a janzenizmus lényegét is. A VII. oszt. könyv fogalmazásában nem helyeseljük az ilyen részleteket: "nyelvét, verselését általában nehéznek szokták tartani" (184. lap), "Dorottya c. eposzát tartják legsikerültebbnek." (206. lap). Az ilyenfajta fordulatok azt a látszatot keltik, hogy a szerző nem osztja a kialakult irodalomfelfogást, de cáfolni viszont feleslegesnek tartja. A VIII. oszt. könyvről az alábbi észrevételeket közlöm: Itt kellene az olvasókönyv igen alapos kibővítése. Tompa Mihálytól nem elég egy vers. Róla egyébként az összefoglaló elméletben nincs egy szó sem. Bizonyára tévedésből maradt ki, midőn a szerzők az anyagot megosztották. Jókai, Mikszáth, Gárdonyi, Justh Zsigmond, Ambruss Z., Tolnai L., megérdemelnének egy-egy jól választott szemelvényt, sőt nélkülük nem is lehet komolyan tanítani a magyar próza történetét. Vajda János két gyönyörű verse »Húsz év rnulva« és »Harminc év után« nem maradhat ki egy modern szempontú olvasókönyvből. Ady magyarság-szemléletének bemutatására nélkülözhetetlen volna a »Düna vallomasa« c. verse. Gárdonyi (267. lap) nem német nyelvű, hanem csak német-nevű családból származott. (Köztudomású, hogy 85. HML. XXVI-52/2. Gyöngyösi Állami Koháry István Gimnázium iratai 1945/46. Kimutatás a gyöngyösi ál. gimn. és ált. iskolához való beosztásra, ill. foglalkoztatásra. Gyöngyös, 1946. aug. 4.; 353/1946.
