Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

Tari Lujza: Rajeczky Benjamin mátravidéki népzenegyűjtő munkássága

E keretek között nem vállalkozhatunk valamennyi dallam bemutatására, ezért csupán azokat a témaköröket, műfajokat emeljük ki, melyek véleményünk szerint leginkább foglalkoztatták. A továbbiakban - néhány kiválasztott dallampélda alapján - ezeket vesszük sorra leírásai segítségével. (A gyűjtőfüzetekben található feljegyzéseket szó szerint idézzük.) A daltanulással, átvétellel, repertoárral kapcsolatban különösen tanulságosak a szuhahutai adatok. Szinte alig van olyan dallam, amely mellett ne lenne megjegyzés a dal divatba jövetele vagy a szokásból illetve divatból kimenetele idejére, származási helyére vonatkozóan. "Amit hoznak, mind átveszik. Nem utasítják vissza avval, hogy nem tetszik. 5-6 an énekelnek kinn az országúton, vasárnap is, télen is." - mondja a mindössze 16 esztendős, de érezhetően jó énekes hírében álló Stork Ferencné Gembicki Rózsa. „Itt is ugy vannak az énekekkel mikor divatos, akkor jobban felfogják, aztán másik jön és elhagyják." A Kétfelé vált a mi utunk, semmi közünk egymáshoz kezdetű új stílusú népdalt (15, 1 5 V) „Rózsi hozta Szentimréről, megtanította a húgának, az adta tovább. Ez most a legújabb." írja fel Rajeczky Benjamin énekese közlése nyomán. Ugyanebbe a faluba a Mátravidék napjainkban egyik legkedveltebb új stílusú népdalát (Köszönöm anyám, hogy felneveltél 10, 15 5) „A salgótarjáni kulturgárda hozta előadásra, onnan átvették." „Katonák is hoznak haza, azoktól is tanulnak." - jegyzi fel a szintén új stílusú „A kanyargó Dráva mentén ávósok tanyáznak" dallammal kapcsolatban (14, 1 5 blO). 1. /. fakszimile. „Katonáéknál a sok gyors indulót tanították, de azokat nem tudtuk megszokni." - közli Gembicki János, aki a Sárgarépát nem jó dombra ültetni új stílusú népdalon (11, 1 5 7) mutatja be, hogy kell „szépen kihúzva" énekelni. /. 2. fakszimile. A szuhahutaiak - más falvak lakóihoz hasonlóan - tanultak dalokat a vásárban is. Igy például „M.Jatuj Viktu Gyöngyösön hallotta vásárban fiatalkorában" azt a dalt, melyet Stork Pál viszont a nagybátyjától tanult. „Stork P.[ál] kisgyerekkorában nagybátyja Hosszúhátra járt aratni, az hozta onnan (Bihar) - jegyzi fel Rajeczky Benjamin a Házunk előtt gyalogút ... árust utánzó dallal kapcsolatban /. 3. fakszimile. Rajeczky Benjamin egyébként „Felsőtárk[ányi] utcai vásáros" dallamos kiáltását is feljegyezi. Ez a lakodalmas dalok között található dallamlejegyzés azt sejteti, hogy az árus kiáltását gyűjtés közben, eredeti funkcióban hallotta. /. 2. kotta. Hollókőn Címemé szerint „1916-18 táján énekelték" a „Minden este eljön és én várom..." kezdetű dalt (nótaszöveg, új stílusú dallamszerkezettel: 25, l 5 2). A szuhahutai Stork Pál szerint a Rózsát ültettem a gyalogúira (11, 1 5 8) „1910 táján volt divatos nóta. Ezeket szerették legjobban, meg a betyárnótákat." Ez az új stílusú népdal ma is közkedvelt a Mátravidéken. A feljegyzés arra világít rá, hogy a dal már a század elején megvolt a területen. Mátrakeresztesen Nagy Józsefné „Egy lánypajtásával fiatalkorában összeírta a nótákat: «van ezer is!» Fedák Sárinak is énekelt. Hol a gyűjtemény?" - jegyzi fel Rajeczky Benjamin a Most gondold meg rózsám... lakodalmas két változata közé. Az idősebbek kedves nótáira vonatkozó bejegyzések nemcsak az egyéni érdeklődés, hanem a hagyomány változásának irányát is jelzik. „Az öreg Szekrényes nótája (Gembicki Ferenc), 80 egynéhány éves korában halt meg 50-ben". Az ő kedves nótája a következő volt: /. 3. kotta. E dallam szintén a diatonikus sirató stílus és a pentaton kvintváltó stílus kapcsolódását mutatja. A 80 esztendős Gembickiné Odler Rozál a Leszállott a gólya szövegkezdetű, dúr kis ambitusú (6,6,8,6, 5 2 5) dallammal kapcsolatban közli, hogy „Édesanyja énekelte, mikor a gyereket ringázta, ő is gyerekeknek dalolta." Az előzővel azonos szótagszámú és szintén kis ambitusú, de moll hangnemű a Gabjavár ódáiba kezdetű ballada (6,6,8,6, 1 5 1), mely a 71 éves Gembicki Joahimné „Testvérnénjének kedves nótája volt,