Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

Tari Lujza: Rajeczky Benjamin mátravidéki népzenegyűjtő munkássága

mikor font vagy dolgozott". Ugyanez a ballada (Gólyavár ódáiba kezdettel) volt „A Gembicki Kőműves Antal nótája", akinek az énekét Stork Pál utánozza a gyűjtőnek, pedig „Stork Pali magának ilyet nem énekel. Az öreget nevették, hogy tótosan énekli..." A dallam az előző énekes előadásában a pentaton fordulatok ellenére erősebben hajlik a hétfokúság felé. Stork Pál előadásában viszont tisztább pentaton vonulatokat mutat. /. 4-5. fakszimile. Ugyanebből a faluból ismerjük „Lajgút János Vízvitt nótájá"-t. A Pápainéról szóló betyárballadát (11, 1 5 1) a szuhahutaiak „Az öregektől hallották, mert most má nem esik meg ilyesmi." /. 6. fakszimile. Nemcsak a balladaszöveg újabbkori. A hozzá kapcsolódó dallam - mely az egész tágabb palóc területen, különösen Gömör megyében máig népszerű szintén az új magyar népdalstílusba tartozik. Rajeczky Benjamin szintén balladaszöveggel gyűjtötte Mátramindszenten (11, 1 5 4), de két másik faluban más változatait is feljegyezte (Jaj de köves a vármegye kapuja és Nem akar a vezér ökröm legelni). I. 4. kotta. A szokásokon belül a legbőségesebb adatok talán a lakodalom folyamatával és az esküvőt megelőző udvarlási időszakkal kapcsolatosak. A párosítók esetében jellemző, hogy még egy viszonylag kis földrajzi területen belül is (mint amilyen például a Mátravidék) mennyire erőteljes, avagy laza a korábbi hagyományhoz való kötődés. Igy egyes párosító dallamok (és a hozzájuk kapcsolódó játékok) bizonyos falvakban még párosító funkcióban élnek, míg máshol már csak gyerekjátékként. (A párosító adatokat 1. fentebb.) A Jár a kosár Felsőtárkányban az 1930-40-es években például még a felnőtteké, Pásztón már ekkor a lányok játéka, Terpesen pedig az 1950-es évekre válik azzá. A lakodalom egyes fázisairól pontos adatokat kapunk a gyűjtésekből. Az esküvői menetdalok általában már új stílusú népdalok, noha a helybeliek gyakran jellemzik őket régiként. Szuhahután elsőként a következőt éneklik „A háztól induláskor: Akkor szép a menyaszszony/Mikor koszorú van a fején (sic.)". Ugyanitt „Uton az esküvőre. Idevaló régi" megjegyzést találunk a ,Jtózsát ültettem a gyalogúira" (10, 1 5 8) szintén új stílusú népdal mellett. A Jaj de bánom hogy megházasodtam (10, 1 5 5) dallammal kapcsolatban szintén azt közli az előadó, hogy „Ez régi. Templomba menetkor éneklik". Szintén „A templomba menet esküvőn énekelték a Száll a fecske kezdetű új stílusú népdalt (16,16,14,16, 1 1 3). Ugyancsak „Lakodalmas. Mikor a templomba mennek" a Szép a rozmaring egy bokorba" ?^ A Verd meg Isten azt a papot (8, 1 b3 b6) dallamot templomból kijövet énekelték Felsőtárkányban. Ebben a faluban a „Vőlegény kapuja előtt a Nyisd ki babám az ajtót" kezdetű éneket volt szokás énekelni. Hollókőn, Dorogházán és Mátrakeresztesen a Gyere ki te örömanyá-t énekelték hagyományos keretek között a vőlegényes háznál. A más faluból származó menyasszonyt, illetve a menyasszony ládáját falun belül általában a Csörög (Zörög) a kocsi pentaton kvintváltó dallammal (5,5,6,5,5,6, 9 8 5 5 4) vitték a Mátravidéken (Gyűjtésében: Hollókő, Mátramindszent, Szuhahuta). /. 5. kotta. Felsőtárkányban a következő „hujjogatás" volt „ágyvivőre": Ujuju! Viszik a m[eny]-a.[sszony] ágyát Elejtették a ládáját Eltört a pályinkás üveg Miből iszik a két öreg? Számos adatot találunk a lakodalom előtti és lakodalom alatti táncmulatsággal kapcsolatban. Mátramindszenten lakodalom előtt „Régen vasárnap este 6-tól 12-ig húzta a cigány. Éjfélkor hazaküldték a népet. Hétfőn 7-kor lekísérték a vőlegényt és a menyasszonyt a 23 A ket utolsó dallamot 1. a kiadásban megjelent dallamok közt 1. fentebb MNT II1/A