Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)
Dénes József-Nováki Gyula: Őskori várak a Mátrában
A Kishegy Gyöngyössolymos északi vége felett emelkedik. Déli oldala hosszú lejtővel ereszkedik le a községig. Nyugati aljában folyik a Gyöngyös-patak, mellette húzódik észak irányába a Lajosháza felé vezető erdei vasútvonal. Keleti oldala nagy legelőre ér le, északi és északkeleti aljában a Haluskás-tisztást találjuk. A hegy déli oldalát teljesen, nyugati oldalát félig már lebányászta a jelenleg is működő kőbánya. Ezért a sánc vár eredeti kiterjedését ma már nem tudjuk meghatározni. A hegy platója domború. Legmagasabb pontja a 387,5 m magasságú HP-ponttal még ép, de a kőbánya széle már 10-15 méterre megközelítette. Ahol a hegytető hirtelen átvált a meredek oldalba, ott találjuk a kősánc maradványát. Igen elmosódott, nehezen követhető, belső magassága sehol sincs. Csak a szétszóródott és többnyire a lejtőre gurult kövek alapján állapítható meg a vonala. Több ízben vörösre égett, néha elsalakosodott kövek is találhatók. A hegy nyugati oldalában, a kőbánya szélétől indulnak a nyomok, átkanyarodik az északi oldalra, majd közel egyenes vonalban halad a keleti oldalon. Ismét a kőbánya széléhez érve bizonytalanná válik a folytatása, főleg a bokros erdő miatt, de erősen zavarja a megfigyelést a kőbányából kitermelt és itt felhalmozott meddő is. A sáncvár déli és nyugati részét a kőbánya zárja le, eredeti kiterjedését nem ismerjük. A régebbi térkép szintvonalai alapján a jelenleg még ép résznek kb. 1/3 részével lehetett nagyobb a telep kiterjedése. Az egykori telep jelenlegi, csonka területének hossza 380, szélessége 220 m. A kőbánya szélétől mérve a telep legalacsonyabb része 30 méterrel van alacsonyabb szinten. A telep belsejében egy töltés vonul át, teljesen egyenes vonalban, mintegy ketté osztva a területet. Ezt említik a régebbi irodalomban. A kőbánya ennek is lebányászta már a déli folytatását. Délnyugat - északkelet irányban szeli át a hegytetőt, jelenlegi hossza az őskori sáncig mérve 350 m. A hegytető északkeleti oldalán áthalad a kősánc maradványán, majd irányt változtatva északi irányban halad lefelé a meredek oldalon, a Haluskás-tisztás felé. A hegyperemen lévő őskori sánctól 100 m hosszan nehezen, de még követhető lefelé, de ezután megszűnik. Folytatását az Ereménynél már ismertettük. Ez a középső töltés egészen más jellegű, mint a hegytetőt körülvevő kősánc. Erre már Pásztor József is felfigyelt, aki hol „határsáncnak", hol „kikövezett kocsiútnak" mondta. A kőbányától kiinduló délnyugati vége 100, a hegytető északi széléhez csatlakozó része pedig 60 m hosszan teljesen épnek tűnik. Ezek szerint a teteje lapos, egyenes, szélessége 8 m, magassága 50-80 cm körüli. Nem a megszokott sánc-alakot mutatja, inkább úttöltéshez hasonlít, amint erre Pásztor is célzott. Tisztán kőből áll, annyira, hogy a kőbánya felé eső része növényzettől mentes. A hegytető közepén azonban közel 200 m hosszan erősen rongált, szemmel láthatóan a kő legnagyobb részét felszedték, elhordták. E rongált kész közepén áthaladó jó állapotú földút a magyarázata annak, miért éppen ezt a részt hordták el az újkorban. E töltés az északkeleti oldalban megváltozik, már nem mutat szabályos, úttöltésre emlékeztető alakot. Itt már inkább sánc-alakú, de több helyen ez is rongált. A Kishegy északi oldalában egyenes vonalban tart lefelé egy kocsiút. Közel a hegy lábához, de még a Haluskás-tisztás felett, az őskori sánctól 170 méterre két, markánsan kiugró terasz húzódik egymás alatt párhuzamosan, nagyjából vízszintesen. Mindkettő lekanyarodik a hegyoldalon keleti irányban, lassan távolodva egymástól. Nyugati irányban nem tudtuk a folytatásukat tisztázni, a rendkívül sűrű bokros erdő miatt. Mindkettő mélyen a sánc alatt van, feltehetően újkori eredetűek, de rendeltetésüket egyelőre nem ismerjük. A sáncvár területén cserepet egyelőre nem találtunk, de a telep magas fekvése és nagy kiterjedése, nem különben a sok bronzlelet egységesen a késő bronzkori Kyjatice-kultúrába sorolja e lelőhelyet. A középen húzódó hosszú-sánc kora és rendeltetése még megoldatlan.
