Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

Pálosné Nagy Rózsa: Vadászjegyek a Mátra Múzeum vadászattörténeti gyűjteményében

A vadászat továbbra is királyi, nemesi jog marad, azonban a megjelenő polgárság már bizonyos vadászati joggal rendelkezik. Ezzel szemben a jobbágyságnak a vadászebek tartását is megtiltják. A török uralom alóli felszabadító háborúk nemcsak a lakosságot tizedelték meg, hanem a vadállomány számát is apasztották. Ezért a vad védelmével, óvásával, gondozásával kapcsolatban statútumok, egyéni kezdeményezések láttak napvilágot. Az első olyan vadászati törvény, amely a kíméleti időt törvényesen szabályozta, s a vadkárok megelőzéséről is intézkedett, a III. Károly által kiadott 1729. évi XXII. tvc.

3 Ez a törvény ismerte föl először a vadászati jog és a földbirtok tulajdonjoga közötti kapcsolatot. Ennek értelmében a nemesek saját földjükön bármikor vadászhattak, és már a katonatiszteknek is engedélyezték a vadászatot, (de csak a zászlósnál nagyobb rangúaknak). A jobbágyok továbbra is csak kártékony, ragadozó állatokra vadászhattak. Az 1802. XXIV. tvc.

4 az előzőekhez képest annyiban hoz változást, hogy kimondja, a földesúr birtokának fele részén megtilthatja a vadászatot. Ez az intézkedés már a vad óvását, védelmét biztosítja. Az 1848-as törvények közvetlenül nem érintették a vadászatot, viszont a jobbágyság megszüntetésével a vadászati jog is megszűnt. Ennek eredményeként az eddig csak a nemeseket megillető vadászati előjogok már azokra is kiterjedtek, akiket évszázadokon keresztül kirekesztettek ebből. A kapitalista fejlődés maga után vonta a vadászat fejlődését is, aminek eredménye az 1872. VI. tvc

5 E törvény kimondja, hogy a vadászati jog a földtulajdon elválaszthatatlan része, és minden ingatlantulajdonnal rendelkező állampolgár (akár belföldi, akár külföldi), valamint jogi személy vadászati joggal rendelkezik. Ebben a törvényben jelenik meg először a magán vadászterületek fogalma is. E rendelkezések fejlődést hoztak az eddig elhanyagolt vadászati viszonyokban. Javult a vadászfegyelem, s ennek hatására megnőtt a vad nyugalma. Pár év eltelte után azonban ismét módosultak e törvények. Az 1875. XXI. tvc. 5. paragrafusa

6 a vadászatot írásos engedélyhez köti, s elrendeli, hogy csak írásbeli kérvényre kiadott vadászjegyek birtokában lehet vadászni. Az 1883. XX. tvc-ben találkozunk először a községi vadászterület fogalmával. E törvény képezi tulajdonképpen vadászati törvényünk alapját.

7 A vadászjegyek megjelenése A megjelent törvények értelmében tehát a vadászati jog a földtulajdon elválaszthatatlan része. Bárki bérelhet vadászterületet, de csakis akkor vadászhat - akár saját, akár más területén -, ha rendelkezik szabályszerűen kiállított vadászjeggyel. A vadászjegyet viszont csak az kaphatja meg, aki a vadászati adót és a fegyveradót befizette. A vadászjegy kiváltásának előfeltétele a fegyvertartási engedély megszerzése, illetve a fegyveradó befizetése. Kivétel volt ez alól az uralkodó család, a diplomaták és az erdészeti szakszemélyzet'

8 akiknek nem kellett illetéket fizetni. Vadászjegyet a lakóhely szerint illetékes főszolgabíró3. DÉKÁN István 1972. 102. p. 4. VIDICZKY János (Szerk.) 1930. 561. p. 5. VIDICZKY János (Szerk.) 1930. 562. p. 6. GYÖNGYÖSHALÁSZI TAKÁCH Gyula (Szerk.) 1923. 182. p. 7. 1883. XX. törvényczikk a vadászatról 1883. 8. VIDICZKY János (Szerk.) 1930. 583-584. p.