Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)
Kriston Vízi József: Asszonyok farsangja - Parádsasvár, 1983
mal gyűlt az adomány. Míg Szuhahután (Mátraalmás) e szokás még az 1930-as és 40-es évek körül is élő gyakorlat volt, addig Parádsasváron már legfeljebb csak az 1920-as évek közepéig járták. 19 „Este (vasárnap) Szuhahutából vagy Bodonyból jött egy dudás ember néha, de inkább helyből hittak citerást a bálba. " - mondta Szókupné, s közben gyakorta mentegetőzött csekélyke megmaradt tót nyelvtudása miatt. 1.3. A parádsasvári asszonyfarsang közelmúltja Gyűjtőútjaink leglelkesebb helyi segítője, sokoldalú adatközlőnk és kalauzunk, Gembiczki Béla (sz. 1934) egyik alkalommal ezt nyilatkozta: „A .borotválás' tudomásom szerint csak Parádsasváron volt szokás. Elevenen él bennem az első borotválás emléke, amelyet még gyermekkoromban láttam először, immár 57 éve. 1938-ban édesanyám, id. Gembiczki Béláné (Marek Anna) volt hosszú éveken át a borbély segédje. A ,mester' Venczel József né (Kinczel Mária) volt, szintén több éven keresztül. Mint gyerekek, mi mindig a jelmezesek nyomában voltunk, mivel mindenkinek volt hozzátartozója a jelmezesek között. Igen élveztük a Jelhajtást'." - Ha eltekintünk adatközlőnk mondandójának első, érthető módon elfogultsággal teli mondatától 20 , e farsangvégi, elsősorban a szlovák és cseh, valamint a német nyelvterületen csaknem máig fennmaradt, s itt-ott még mindig kifejezetten nők által 21 működtetett szokásgyakorlat parádsasvári lezajlásának egyik konkrét, pontosan hat évtizeddel ezelőtti emléksorát eleveníti fel! Helyi gyűjtésünk alkalmával adatközlőink 22 e sajátos farsangzáró szokást - az abban megnyilvánuló fő cselekményekre való állandó verbális utalással - „borotválás és pampuskabál" terminussal illették. Amint az már a fenti, Gembiczki-féle elbeszéléséből is kiviláglott, az asszonymulatság előkészületeit jelentős, s abban (a szó szoros értelmében!) kiemelkedő szerepet játszó két figura: a „borbély" és „segédje" az adománygyűjtő házról-házra járó menet meghatározó személyiségei. Adatközlőink döntő többségének elbeszélései alapján a következőképpen vázolhatjuk e szokásgyakorlat jellegzetességeit az 1983-as esztendőig.) a) A farsangzáró, tréfás, az egész falu közösségétérintő események korábban (hitelt érdemlően: az 1960-as évek elejéig) kizárólag húshagyókedden zajlottak. Délelőtt a borotválás és az ahhoz kapcsolódó (váltakozó létszámú) maskarás csoport vonulása, délután (ill. sötétedéstől) a bál. Ám tradicionális és évről-évre bevett vagy kötelezően elvárt megrendezése nem volt kitapintható, hiszen az 1940-es évek elején a háború miatt évekig elmaradt, de az 1945-54 közötti esztendőkben is rendszertelenül került reá sor. Az akkori éveket jellemző népességmozgás, valamint az igencsak rossz megélhetési körülmények a mind19. A hazai szlovákság más régióinak (Békéscsaba és környéke) idevonatkozó anyagát KRUPA András 1970. 123-130., verse külön a 124. oldalon, míg ATKO R. 1973 69-70. a szuhahutait (is) ismerteti a neves szlovák szakfolyóiratban. Az ő általa idézett vers kezdete viszont így hangzik: „Turice, Faangi, Vel'ká nond id'e." DÚEK Stanislav viszont 1966-os, Zólyom környékéről való szép anyagot közöl. DÚEK Stanislav 1979. 162. 20. A Gembiczki családnak régtől népes rokonsága van a viszonylag közeli Mátraalmáson, ahonnan Jávor Katalin kitűnő dolgozata tájékoztat a szintén sokáig fönnmaradt szokásról. JÁVOR Katalin 1969. 267. 21. Napjaink Németországának Rajna-vidéki karneválszezonját zárja a csütörtök déltől hétfő éjfélig tartó ,,bohóság"-sorozat, amelyről az egyik legnépszerűbb magyar napilap tudósítója több, a régi asszonyfarsangol felelevenítő szokásról ír. DÉSI ANDRÁS 1995. március. 22. Adatközlőink voltak: Gedeon Jánosné (Gembiczki Olga, 1919), Somfai (Stadler) Károlyné (Kapás Eszter, 1922), Kékesi Jánosné (Varhols Mária 1912), Sásdi Dezsőné (Gatyás Ella, 1921), Tóth Józsefné (Tadler Sarolta, 1919), Fényesi Józsefné (Seiben Mária, 1950), Holló Henrikné (Kinczel Adél, 1954), Asztalos Erzsébet (Párád, 1952), Simon Mihályné (Venczel Emma, 1917), Stadler Rudolfné (Miskolci Mária, 1920).
