Horváth László szerk.: Mátrai Tanulmányok (Gyöngyös, 1995)

Bakó Ferenc: A magyar parasztház középoszlopának néprajzi jelentősége az Országos Kérdőív válaszai alapján

kérdőívünk szerint - a ház középoszlopát culáknak vagy culápnak. Felföldi gyűjtéseink során a név nem fordult elő, a tájszótár szerint a Hajdúságban és a Bodrogközben „karó", „ágasfa" értelemben használatos.

32 - Baranya megyében, Egyházaskozáron a középoszlop neve pap, aminek magyarázatát az etimológiai szótár adja meg. Pap annyi, mint „támasztó fa", a Székely tájszótár szerint.

33 - Győr-Sopron megyében, Mezőőrsön jegyezték fel a középoszlop királyfa nevét, s ennek valóban van olyan háttérjelentése, mint amit a tájszótár közöl: „királyfa (Szt. gál 668:3): ágasfa, amely köré a szénégetők a farakást, a boksát rakják. OrmSz."

34 - Csongrád megyében, Öttömösön és Pusztamérgesen nevezik a középoszlopot toposnak, ám ezt a szót szótáraink nem tartalmazzák. Kivételt képez Bálint Sándor Szegedi szótára, amelyben két jelentése is olvasható: „oszlop, kerítésoszlop"; és „villaszerűén szétágazó akácfaoszlop. Régies neve potos".

35 Hozzáteszem, hogy saját gyűjtésemben a jugoszláviai Bánságban magam is találkoztam több településen a topos szóval, ami ott ágasfát jelent.

36 A ház középoszlopának néprajzi vizsgálata végett 1971-ben kiküldött országos kérdőív válaszainak rendszerezése, elemzése néhány tekintetben tehát eredményre vezetett. Munkám célja az volt, hogy áttekintést nyerjek ennek az építészeti elemnek ismeretéről, használatáról, megkísérelve hazánkban a táji sajátosságok kimutatását. Dolgozatom nem kezdete, inkább befejezése vagy összefoglalása azoknak a vizsgálatoknak, amelyek a középoszlop komplex tulajdonságainak, jellegének feltárására másfél évszázaddal ezelőtt elkezdődtek. A középoszlopra vonatkozó ismeretek egy része műszaki, más része társadalmi és harmadik része vallási jellegű. Ezeknek a jellemző vonásoknak előfordulása és csoportosulása felvetheti a középoszlopot használó népesség etnikai hovatartozását, történetének alakulását, esetleg vándorlását. Néprajzi irodalmunkban a középoszlop úgy jelent meg, mint a Felföld építészetének egyik jellegzetessége. Századunkban P. W. Schmidt kutatásai, majd Gunda Béla és Vajda László tanulmányai többek között azt a felismerést is közölték, hogy a középoszlop a világ számos népének használatában él és egyúttal kultikus szereppel is rendelkezik. Az etnológiai vizsgálatok a középoszlop eredetének megfejtésére, esetleges vándorlására irányultak, de Vajda szerint még „alapos kutatásoknak kell majd az egyes esetek konkrét vizsgálata alapján eldönteniök, hogy a középoszloppal kapcsolatos kultikus jelenségek egyes előfordulásának történeti kapcsolatai merre is keresendők".

37 Az „egyes esetek alapos vizsgálata" nemcsak napjainkban, de fél évszázaddal ezelőtt is leküzdhetetlen nehézségekbe ütközött, legalább is a magyar népi építkezés, néphit és kultikus szokások szférájában. A századunk derekán megindított kutatás talált ugyan középoszlopokat a parasztházakban és talált hagyományokat, emlékeket ezek kultikus vonatkozásaira, de ezek együttesen, egy-egy tárgyhoz kapcsolódva sohasem jelentkeztek. Megmaradt ugyan néhány középoszlop, mint a korábbi népi műveltség elszigetelt emléke, de a többszöri tulajdonos-csere, a lakóház átépítése vagy a tüzelőberendezés korszerűsítése megváltoztatta azokat a körülményeket, amelyekben a középoszlop, pl. a bódoganya létrejött. így a néprajzilag fontos és használható ismeretek, cselekvések és hiedelmek feledésbe mentek. 32. UMTSZ I. 728. 33. TESZ III. 89. 34. UMTSZ III. 354. 35. BÁLINT Sándor 1957. II. 586. 36. 1993. Megjelenés alatt „A sártetejű ház" címen az Ethnographiában. 37. Vajda László 1951. A kérdés irodalmát 1. ott.